Magyar →király (1290–1301), az Árpád-ház utolsó uralkodója. Apja, István, →II. András király és Beatrix utószülött fia, anyja a velencei Morosini Tomasina. ~ külföldön született és nevelkedett. Még IV. László uralkodása alatt a Kőszegiek két ízben (1278, 1280-as évek vége) Mo.-ra hozták ~t, és ekkor a Szlavónia hercege címet viselte. IV. László után a Habsburg és az Anjou trónkövetelőkkel szemben – az apja törvénytelen származásáról keringő hírek ellenére – az egész ország elismerte királynak: 1290. júl. 23-án Székesfehérvárott megkoronázták. Belpolitikáját az ország megbomlott jogrendjének és az uralkodói hatalom tekintélyének helyreállítására irányuló törekvések jellemezték. Uralkodása az Árpád-kori jogalkotás jelentős időszaka. ~ neve alatt két törvény maradt fenn: az 1290. évit 1291-es, az 1298. évit 1440-es átírásból ismerjük. ~ váltakozó sikerű küzdelmet folytatott a tartományúri hatalmat kiépítő arisztokrácia megfékezésére; egy ízben (1292) a Kőszegiek fogságát is el kellett szenvednie. A bárók elleni harcban ~ fő támogatója a hazai egyház és annak prímása, Lodomér esztergomi érsek (†1298) volt. ~ tudatosan törekedett a formálódó köznemesség (→nemes) támogatásának megnyerésére, ill. pozícióinak erősítésére. Uralkodása második felében egyre határozottabban munkálkodott a magyar államszervezetnek a korai →rendiség elveihez igazodó átformálásán. Külpolitikáját mindvégig az uralkodásának elismertetésére tett erőfeszítések jellemezték. 1291-ben fegyverrel verte ki az országból Albert osztrák herceget, 1296-ban viszont már családi kapcsolatra lépett vele, s 1298-ban támogatta Albertet a német királyság elnyerésében. Első felesége, Fennena (†1295) a kujáviai herceg leánya, a második, Ágnes (1296-tól) Habsburg Albert osztrák herceg leánya. Egyetlen gyermeke a Fennenától született Erzsébet. ~t Budán temették el. Származása miatt utóbb Mo.-on a Velencei melléknévvel illették.