Az ókori közel-keleti kultúrák emlékanyagából már az i. e. III. évezredből ismerünk ~akat (Egyiptom, Mezopotámia), de e bútor európai megjelenése csak a 9–10. sz.-ra tehető.

Legkorábbi formája a veremházak földbe vert állványzatra helyezett fekvőalkalmatossága lehetett, bár a földön alvás szokása a jelek szerint még a középkor korai szakaszában is hosszú ideig dívott. A karókból alkotott váz és a fonott fekvőfelület, a későbbi dikó lehetett a legkorábbi ~neműt is hordozó fekvőhelyforma, melyből csak fokozatosan alakultak ki az egyszerű nyoszolyák. Az ~ Mo.-on feltehetően a honfoglalás utáni időkben terjedt el, bár ábrázolásával csak a 14. sz.-ban találkozunk.

A 16–17. sz.-tól beszélhetünk díszesen kialakított nyoszolyákról, ill. gazdag művészi kivitelű mennyezetes ~akról. Egyik legkorábbi ismert emlékünk e körből Károlyi Klára ~a 1578-ból. Ez asztalos által készített deszka~ volt, ívesen faragott ~véggel, melyen évszám és tulajdonosának neve olvasható: CLARA CAROLI 1578. Az ~ másik végén lévő deszkán RENOVATUM 1678 felirat van, tehát az ~ a 16–17. sz.-ban értékes, megbecsült, száz év után is javításra érdemes bútordarab volt. A reneszánsz idején terjedtek el a díszes, mennyezetes ~ak, melyekhez drága textíliák, azaz szuperlátok tartoztak (→ágyi ruhák). Az ~ négy sarkán faragott, esztergályozott oszlopok emelkedtek, s ezek tartották a mennyezetet alátámasztó fakeretet. A külföldi mintára készült mennyezetes ~akkal párhuzamosan divatban maradtak a díszes, de mennyezet nélküli ~ak is. A Kolozsvárról, Baráth (Münnich) Sebestyén házából származó 17. sz.-i hagyatéki leltár szerint neki négy nyoszolyája volt, ezekből kettő „hímes” (→festett bútor), „az másik rakott az fejétűl” (→intarziás bútor).

A mennyezetes ~ak is lehettek egyszerű, festett díszítésűek, mint a Görgényben 1652-ben említett „superlatos, virág formára festett nyoszolya”. Figyelemre érdemes, hogy Bethlen Miklós tordai házában 1697-ben fenyődeszka ~ állott, „festett deszkaszuperláttal". Mo. nyugati részén a leltárakban leggyakrabban a „Himmelbett", azaz mennyezetes ~ volt használatos a 17. sz. folyamán. Már a 17. sz.-tól léteztek az egyszemélyes ~ak mellett kétszemélyesek, sőt gyermek~ak is, mint Uzdiszentpéteren, ahol a konyhában két „gyermeknek való nyoszolya” állott 1679-ben. A 17–18. sz.-ban az ~nak még nem volt kijelölt helye a lakótérben. Lakószobában éppúgy találkozunk vele, mint az →ebédlőpalotában.

A 17. sz.-i mennyezetes ~ak egyik szép példája az MNM-ben található (ltsz.: 6-1947). Eredetileg a Vay családé volt, de a hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc is használta a →sárospataki várban. Az ~ fejénél lévő vége felmagasodik, a másik végén két esztergályozott oszlop emelkedik. Ezek tartják a mennyezetet, melynek párkányán az 1672-es évszám olvasható. Az ~ két végén árkádos mezőkben faragott, applikált levéldíszítmények és fűrészelt arabeszkes motívumok láthatók.

A 18. sz.-tól a mennyezetes ~ak száma csökkent, s fokozatosan előtérbe kerültek a függöny nélküli ~ak. A rokokó és copf ~típus esetében kialakult a magasabb fej- és alacsonyabb lábrész, mely az oldaldeszkákkal kiegészítve alkotta az állványzatot. A rokokó idején még íves lábakat a 18. sz. végére a klasszicizmusra jellemző egyenes lábak váltották fel.

Lásd még: →népi bútor.