A ~ szó ótörök eredetű, s a honfoglalás idején már ismert. A csecsemő ringatására vagy altatására szolgáló bútordarab különböző fajtái kétféle alaptípusból fejlődtek ki: a földre állított, ill. a felfüggesztett ~ből.

A földre állított ~k legősibb formája a fatörzsből kivájt ún. teknő~, mely a népi berendezkedésben egészen a 20. sz.-ig használatos volt. Ehhez hasonló a hosszanti deszkákból, ill. két íves végdeszkából összeállított félhenger alakú ~, melyet szintén használtak még 1900 k. is. Mindkét típust ismerték a görögök és a rómaiak is, s az ő közvetítésükkel terjedt el Európában. A legismertebb földre állított ~típus az ún. talpas ~, mely az ókori sarokpilléres szerkezetű gyermekágyból alakult ki olyan módon, hogy azt íves talpra helyezték. A herculaneumi ásatásoknál előkerültek egy talpas ~ maradványai is, mely 79-ben, a Vezúv kitörésének idején is használatban volt, minthogy abban egy csecsemő csontvázát találták.

Alacsonyabb rétegeknél csupán a 13. sz.-tól ismerünk hazai adatokat a talpas ~ használatára. Kb. a 15. sz.-ra alakult ki a rézsűs oldalfalú, a gyermekágy lábait már megrövidített formában alkalmazó, esetleg teljesen elhagyó, széles talpú ~, mely a csecsemő számára egyre nagyobb biztonságot nyújtott.

A függő ~ korai formája egyszerű, felfüggesztett deszkalap vagy keretre feszített vászonlap volt. Érett típusa a faállványon függő, láda alakú csecsemőfekhely. A függő ~ kialakulási helye vlsz. a Közel-Kelet volt. Európában szűkebb körben terjedt el, mint a talpas ~. Mo.-on csak későn, a 17. sz. tájékán bizonyítható a használata. A magyar emlékek között ismeretes egy, a 17. sz.-ból származó, hossznégyszög alakú, dúsan faragott felületű, pogácsalábakon álló gyermekágy. Rövid végein kör alakú nyílás látható, amiből arra lehet következtetni, hogy felfüggesztve is használhatták (Bárányné, 1939, 21. kép).

Lásd még: →népi bútor.