1. Az ótörök (kínaiból átvett) yincü szó
magyarosított alakja az állati eredetű szerves →drágakő jelölésére. Latin neve
után margarita-kőnek is nevezték. Állati eredetű: különféle tengeri és édesvízi
puhatestűek (csigák, kagylók), ha idegen anyag hatol kötőszövetükbe, sajátos
szerkezetű gyöngyházdarabkát termelnek ki védekezésképpen. Nagyon sokfelé
megtalálható, változatos méret, szín, alak jellemzi. A sárgás, rózsaszínes,
kékes árnyalat mellett fekete is előfordul. A szabálytalan formájút barokk~nek,
a laposat bouton~nek vagy kártya~nek hívják. Nagyon puha, savakra érzékeny
anyag. Már az ókorban is nagy divatja volt, és végig a középkoron át, kis keménysége
ellenére, a legértékesebbnek tartott drágakövek közt tartották számon.
Kecskeméti W. Péter is a „kövek” között sorolja föl ötvöskönyvében (1660).
Megbecsültségét jelzi, hogy a legbecsesebb műtárgyakat díszítették vele. A →Szent
Koronát 200-nál több különböző méretű, drótra fűzött, sietve befoglalt ~
díszíti. A Margit-szigeti domonkos kolostor templomából 1838-ban előkerült, az
MNM-ben őrzött 13. sz.-i abroncskoronán csiszolatlan drágakövek (zafír,
ametiszt, almandin, türkiz) mellett ~ök találhatók. →Bornemissza Pál veszprémi
püspöknek a győri székesegyház kincstárában őrzött, 1350–70 tájáról való
mitráját ~hímzés borítja. A ~öt eredeti alakjában, átfúrva, láncnak fűzve
ruhára, főkötőre varrva, hajba fűzve használták föl. →Antonio Bonfini említést
tesz Hunyadi Mátyás király ~ökkel kirakott koszorújáról. Az →ékszereken, díszes
ötvösműveken más drágakövek köré rakták, és a 16–17. sz.-i nyakbavalók, →násfák
alsó részére egy vagy több, szimmetrikusan elhelyezett, átfúrt, mozgó, ún.
„libbentő(s)” ~öt függesztettek. Három függő (két szabályos gömb közt egy
szabálytalan barokk~) csüng le az →Esterházy-kincstár Amor hajóját ábrázoló, a
17. sz. elejéről származó násfájának gyöngyház hajótestéről. A 17. sz. népszerű
ékszere volt a nyakban és karperecként vagy derékon viselt, csak ~ökből fűzött,
egy- vagy többsoros lánc, mely gyakran föltűnik korabeli ábrázolásokon. Ilyet
visel pl. gr. Esterházy Ferencné Thököly Kata az MNM-ben található, 1692-ből
származó képmásán. A szokatlan formájú, nagyméretű barokk~öt, alakját
kihasználva, figurális (származására utalva gyakran tengeri lényeket ábrázoló)
díszítőelemként is alkalmazták. Az Esterházy-kincstár egyik, smaragd- és
gyémántköves aranygyapjas rendjelén, mely feltehetően →Esterházy Miklós nádoré
volt, a kos barokk~ből képzett testét aranyozott ezüstből készült fejjel és
végtagokkal egészítették ki. Az augsburgi Johann David Schoapnak az MNM-ben
található, a 18. sz. második évtizedéből való, ametisztekkel, topázokkal,
zafírokkal és ~ökkel ékes házioltára baldachinja alatt középen a gyermek Jézust
ölében tartó Mária félalakjára emlékeztető barokk~ látható.
2. ~nek nevezzük tágabb értelemben az általában gömbölyded
alakú, átfúrt szemeket, ill. a belőlük készült láncot. Bármely anyagból
készülhet (pl. →korall), de leggyakoribb az üveg~, melyet nemesebb anyagok
pótlására olcsósága és jó megmunkálhatósága miatt a legősibb időktől
alkalmaztak. Velencének már 1000 táján fontos árucikke volt az üvegből készült
~, gomb stb. Velencei üvegnek hívták pl. a színes üvegcsövecskék felvagdalásával
kapott apró ~szemeket. A ~utánzatok számos országban népszerűvé váló fajtáját
1656-ban a párizsi Jacquin olvasógyártó állította elő, aki fúvott üveg~ üregébe
halpikkelyből kivont fémfényű anyagot töltve, az igazihoz nagyon hasonló ~öt
nyert. A 18. sz.-ban a préselt, csiszolt üveg~ jött divatba, ennek gyártási
központjává a cseho.-i Gablonz vált.
Kiadások
Irodalom
Cserjés Károly, Az ötvösművészet. II. rész: Drágakövek, Bp., 1913;
H. Kolba Judit, T. Németh Annamária, Ötvösművek, Bp., 1973; Héjjné
Détári Angéla, A fraknói Esterházy-kincstár a történeti források tükrében,
in Magyarországi reneszánsz és barokk, szerk. Galavics Géza, Bp., 1975;
Tompos Lilla, A gyöngy és a divat, katalógus, Bp., 1979; Szilágyi
András, Az Esterházy-kincstár, Bp., 1994.