Mamul, rekord megtekintése [ ID: 1380 ]
 
Pandur Ildikó
 
vörösvágási nemesopál 
 
 
 

Az opál sokféle változatban előforduló, víztartalmú szilikát. Magyar elnevezése a latin opalus szóból származik, melynek etimológiáját a szanszkrit upala- (’drágakő’), ill. az abból eredeztethető görög opalliosz szóval hozzák összefüggésbe. Változatai a közönséges opálok (tejopál, viaszopál, faopál stb.) és a drágakőváltozatok: a sárgás-vöröses tűzopál és a világos, ill. sötét alapszínétől függően fehérnek, ill. feketének nevezett nemesopál. Ez utóbbi különböző irányokból eltérő hatású színjátékáról (opalizálásáról) ismert. Ennek a jelenségnek az oka, hogy az opálok másodlagos szerkezetét alkotó golyócskák a nemesopálban szinte azonos méretűek, és szabályszerűbben rendeződnek el. A nemesopál jellemzően áttetsző; ködös, kékesfehér derengése az ún. opaleszcencia. Hőre érzékeny, víztartalmát veszítve könnyen repedezik. Megmunkálását az is nehezíti, hogy többnyire vékony formában fordul elő. Szép színjátéka legelőnyösebben sima felületen érvényesül, ezért rendszerint cabochon formára csiszolják (→drágakő-megmunkálás). 

A történelmi Mo.-on bányászott legismertebb drágakő a magyar opálnak is nevezett ~. Sajátos, golyók helyett szögletes építőelemeket tartalmazó szerkezetéből adódó különlegesen szép, egyedülálló színjátéka alapján különböztethető meg a világ más lelőhelyeiről származó nemesopáloktól. Sokszínű voltát fontosnak tartották, hiszen középkori hiedelem szerint az opál – azonkívül, hogy láthatatlanná tesz, és megőrzi a haj színét – egyesíti magában mindazon drágakövek tulajdonságait, amelyeknek a színében tündököl (→drágakövekhez fűződő hiedelmek).

Az 1880-as évekig a nemesopál legfontosabb, Európában egyetlen lelőhelye a Vörösvágás melletti – dubniki – opálbánya volt. Az itteni nemesopál-bányászattal kapcsolatos legkorábbi írott forrás a 16. sz. végéről maradt fönn. (Egyes feltételezések szerint az ókori – római kori – nemesopál is innen származott.) A 18. sz. végétől haszonbérbe adva, 1896-tól 1922-ig állami kezelésben folyt a bányászat az 1830-ban állami tulajdonba került birtokon. A bánya bezárásának okai közt a csökkenő hozam és a gazdag ausztráliai lelőhelyek 1880-as évekbeli felfedezése mellett az a 19. sz.-i hiedelem is szerepet játszhatott, mely szerint az opál szerencsétlenséget hoz.

Tizenhat darab nagy, tokos foglalású nemesopál cabochon díszíti egyik leghíresebb opálköves emlékünket, azt az MNM-ben őrzött →násfát, mely a hagyomány szerint I. János király feleségének, Izabella királynénak (†1559) a tulajdonában volt, valójában azonban típusából ítélhetően nem készülhetett korábban a 16. sz.-nál. A bécsi Weltliche Schatzkammer (KHM) gyűjteményében „Ungarischer Opal” néven őriznek egy opálkövet, amelyet a 17. sz.-ban foglaltak aranyba. Szintén Bécsben, a Naturhistorisches Museumban található a Vörösvágáson (1775-ben) lelt legnagyobb, 2790 karátos opál.

 
Kiadások
 

 
Irodalom
 

Pulszky Ferenc, A magyar nemesopálról, in Magyar orvosok és természetvizsgálók Eperjesen tartott hetedik nagygyűlésének munkálatai, Pest, 1847; Edwin W. Streeter, Precious Stones and Gems, London, 1879; Gr. Berényi János, Az ötvösség története Magyarországon, Csányi Károly előszavával, Bp., 1930, 55; Dudichné dr. Vendl Mária, dr. Koch Sándor, A drágakövek, Bp., 1935 (hasonmás: Bp., 1991); Hermann Fillitz, Erwin Neumann, Katalog der Weltlichen und der Geistlichen Schatzkammer, Wien, 51971 (Führer durch das Kunsthistorische Museum); Dr. Takács József, Egy igazi magyar drágakő: az opál, Magyar Ötvös, 1989. január (próbaszám); Jankovich Miklós, 2002, 148. sz. (Kiss Erika); Papp Gábor, Az 1800 előtt ismert magyarországi drágakövek – áttekintés, A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 74. kötet (2008).

 
Besorolás
 
 
drágakő
 
Ha személy:
Születési hely, idő
Halálozási hely, idő
Enciklopédikus besorolás
Ékszer
Kor, időkör
16/1–19/1
MaMűL
oldal
Dátum
2014-03-17 00:00:00
Jóváhagy
Lektor
 
Vissza a listához Hozzászólás a szócikkhez

© MTA BTK, 2014