A rend alapítása a 11. sz. végén a Szentföldön zarándokok, elesettek betegápolására létrehozott közösségekre nyúlik vissza. Belőlük szerveződött 1118-ban a johannita rend, amelyet II. Calixtus pápa 1120-ban oklevéllel erősített meg. Mivel azonban a →johanniták a betegápolás mellett a fegyveres harcot is vállalták a kereszténység védelmében, kiváltak közülük azok a lovagok, akik csak betegápolással kívántak foglalkozni. Felvették Szt. Lázár nevét, és a leprások s más betegségben szenvedők gondozásának, →kórházak fenntartásának szentelték magukat. 1253 k. már Európa több országában jelen voltak, majd főleg Franciao.-ban váltak népszerűvé. A 13. sz.-ban Mo.-on is feltűntek, →Esztergom Szentkirály nevű külvárosától keletre állott templomuk és ispotályuk. Szabályzatuk, működésük hasonló a johannitákéhoz. 1490-ben a pápa feloszlatta a rendet, de ezt Franciao.-ban nem hajtották végre. 1520 k. X. Leó pápa ismét engedélyezte működésüket. Később több hasonló tevékenységet végző renddel egyesültek. Fekete talárt viseltek, fehér szegéllyel, rajta zöld kereszttel, amelynek szárai eredetileg lóhere formában végződtek. Ezt a típust ma is Lázár-keresztnek nevezik.