Színész, drámafordító. 1790–91-ben a pest-budai, első magyar színtársulat tagja. Az első hivatásos magyar nyelvű előadásokon, 1790. okt. 25-én és 27-én →Simai Kristóf Igazházi c. magyarított darabjában Halaburdi városi nótárius szerepét játszotta. Ezután visszatért Kecskemétre, ahol ügyvédként dolgozott. 1792-ben mutatták be Ludwig Schneider darabjából készült fordítását, amely évtizedekig szerepelt a vándortársulatok műsorán (Ki-ki saját háza előtt seperjen; később Rontó prókátor címmel játszották). Kéziratban maradt egy Molière-fordítása (Vígjáték. Amfitrion, OSZK, Oct. Hung. 26).