Zsombori; Szentgyörgy?, 1755 vagy 1756–Szentgyörgy, 1812. aug. 31.
Költő. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte, majd ott lett a
latin irodalom és a költészettan tanára. Ezt követően kancelláriai tisztviselő
a marosvásárhelyi királyi táblán, később ügyvéd. Az 1810-i erdélyi országgyűlésen
Hunyad m. követe. A klasszikus időmértékes verselés egyik meghonosítója
Erdélyben.
Kiadások
Irodalom
A háládatosság oltára, Kolozsvár, [1802]
(Dobai György és ifj. Kenderesi Zsigmond verseivel); Örömre vált bús
képzetek története, Kolozsvár, 1804; Sombori hazafiui és érzékeny
sohajtási, Kolozsvár, 1805; A tudomány és a virágzó nemzeti nyelv hazánk
boldogságának talpkövei, Kolozsvár, 1805 (Buczy Emil és →Kenderesi Mihály
verseivel); Jó hazafi Báróczi neve és munkái fennmaradnak, Kolozsvár,
1811. Sipos Pál, Nekrolog, in KazLev, X, 1900, 2312. sz.; Orosz László, S. Lajos? – Sombori
László!, ItK, 1991.
