II. András 1222-ben kiadott kiváltságlevele, mely a hitelesítésére szolgáló nemesfém függőpecsétről (→pecsét) kapta az ~ nevet. Eredeti 7 példányából egy sem maradt fenn, szövegét egy 1318 k.-i másolatból ismerjük. Tartalmilag az 1215-i angol Magna Chartával és Aragóniai Péter 1235-i kiváltságleveleivel együtt abba az európai törvényhozási vonulatba illeszkedik, mely az 1215. évi lateráni zsinat után római-kánoni terminológiával rögzítette az egyes országok világi jogát. A korábbi szakirodalom az idegen (aragóniai, angol, jeruzsálemi francia) minták fontosságát hangsúlyozta, holott az ~ létrejöttéban a belpolitikai helyzet játszotta a legfontosabb szerepet.

Az ~ kiadását a királyi szerviensek (→nemes) és várelemek tömegmozgalmára támaszkodó Imre-párti, II. András alatt háttérbe szorított főúri csoportok kényszerítették ki, melyek elégedetlenek voltak a →király „mértéktelen” birtokadományozási és idegeneket előnyökhöz juttató politikája, valamint a →zsidóknak és a szaracénoknak a pénzügyigazgatásban vitt szerepe miatt. Az ~ cikkelyei közül mindkét rétegnek kedvező volt az egész →királyi vármegyék eladományozásának tilalma és a →Székesfehérváron évenként tartandó törvénynap előírása. A főurak pozícióját erősítette a méltóságok halmozásának tilalma, az a megkötés, hogy idegenek csak a →királyi tanács beleegyezésével viselhetnek tisztséget, birtokadományban nem részesülhetnek, zsidók és izmaeliták pedig kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők nem lehetnek. Az ~ 31 cikkelye közül 10 a szervienseknek biztosított kiváltságokat, köztük olyanokat, melyek később a köznemesség sarkalatos előjogai közé tartoztak: a szerviens bírói ítélet nélkül nem fogható meg és nem büntethető; közvetlenül a király, ill. a nádor bírósága alá tartozik; mentes a királyi adók és beszállásolás kötelezettsége alól; szabadon végrendelkezhet; hadkötelezettsége csak az ország határain belül áll fenn, külföldi hadjáratban a király költségén tartozik csak részt venni. Az ~ bevezette a leánynegyed intézményét. A várjobbágyokról és a →hospesekről úgy rendelkezett, hogy meg kell tartani őket régi szabadságaikban. Több cikkelyben föllépett az önkényeskedések ellen, igyekezett érvényt szerezni a bírói ítéleteknek. Szabályozta a →nádor bírói jogkörét. Az egyház érdekeivel ellentétes intézkedése volt, hogy a →tizedet természetben rendelte leróni, és megtiltotta a →só raktározását az ország belsejében.

Az ~ 31. cikkelye a főpapok és az előkelők számára →ellenállási jogot biztosított arra az esetre, ha a király nem tartaná meg a kiváltságlevélben foglaltakat. Ez az ún. ellenállási záradék, később kiterjesztve a nemesség egészére, 1687-ig érvényben maradt, akkor azonban, „hálából” Buda visszafoglalásáért, a rendek lemondani kényszerültek róla.

Részben belpolitikai okok miatt, részben IX. Gergely pápa nyomására 1231-ben sor került az ~ megújítására. 12 cikkely nem, több pedig megváltozott tartalommal került át az új dekrétumba, mely ugyanakkor új követelésekkel is kibővült. A változások elsősorban az egyháziak érdekeit szolgálták: a tizedre és a sóra vonatkozó hátrányos intézkedések kimaradtak, az egyház számos kedvezményben részesült, befolyása szélesedett. Az utolsó cikkely az →ellenállási jog helyett az esztergomi érsekre ruházza a király ellenőrzésének és szükség esetén kiközösítésének jogát.

A IV. Béla és István ifjabb király egymás elleni háborúskodását lezáró Margit-szigeti megegyezés után kibocsátották az aranypecséttel ugyan soha meg nem erősített, de tartalmi ismérvek alapján mégis harmadik ~nak tekinthető „nemesi chartá”-t. A 10 cikkelyből álló dekrétum egyoldalúan a nemesség érdekeit érvényesíti. A székesfehérvári törvénynapon megyénként 2-3 nemes megjelenését elrendelő 8. cikkely a →nemesi megye kialakulása felé mutat. Ez a törvény azonosítja először a királyi szervienseket a nemesekkel.