Az 1222. évi →Aranybulla 31. cikkelyében megfogalmazott elv, melynek értelmében a főpapoknak és a világi főuraknak joguk van hűtlenség vétke nélkül szembeszegülni a →királlyal, ha az nem tartja meg a kiváltságlevélben foglaltakat. Az ~ egyfelől a →jog hűbéri felfogásában, másfelől a kánonjogban gyökerezik. Az előbbi szerint a hűbérurat és hűbéresét, az uralkodót és alattvalóit kölcsönös hűség kapcsolja össze, mely mindkét félre nézve csak addig kötelező, ameddig a másik is tartja magát hozzá. Az ~ egyházi megalapozását VII. Gergely pápa szolgáltatta azzal, hogy a pápa által zsarnoknak nyilvánított király alattvalóit feloldotta a hűségeskü kötelezettsége alól. Az ~ csírája felfedezhető már István király Intelmeinek azon passzusában, mely szerint „ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod”. A szerződéses hatalalomátruházás gondolata és a királyi hatalom ellenőrzésének joga fogalmazódik meg →Kézai Simon krónikájának communitas-elméletében.