Mamul, rekord megtekintése [ ID: 2390 ]
 
Kiss Erika
 
ékszer 
 
 
 

A magyar előkelők viselete, így ~eik is az államalapítást követően a nyugati mintákat követték, de a bizánci hatások is jelentősen befolyásolták a ruházat és az ~ek formájának alakulását. Ezzel magyarázható, hogy a hazai emlékek között olyan típusok is előfordulnak, melyek az első ezredforduló körül átmenetileg eltűnnek Nyugat-Európában. Így pl. esztergomi ásatásból ismerünk egy centrális épületet formázó finom arany fülbevalót, Jankovich Miklós gyűjteményével pedig pántszerű arany karkötők kerültek az MNM gyűjteményébe. A 13. sz. második felében a →kunok betelepülésével a keleti hatás újra felerősödött.

Az ~ek a kora újkorig nem egészen a mai értelemben alkalmazott, vagyis a test díszítését szolgáló, egyéni ízlést tükröző tárgyak voltak. Elsősorban viselőjük rangját, társadalmi pozícióját, vagyoni helyzetét jelezték. Ezért is próbálták annyiszor – többek között Mo.-on is – szabályozni viseletüket, birtoklásukat csakúgy, mint az öltözékekhez felhasználható anyagok minőségét, színét (→ruharendelet). A 11–14. sz. közötti időszakban az ~ek mindenekelőtt az öltözékhez kötődnek. Viszonylag kevés típust használnak, közülük a →gyűrűk és a ruházat összefogását, rögzítését szolgáló kapcsok, brossok a legfontosabbak. Természetesen nem hiányoztak a fejet ékítő pántszerű koronák sem, melyek azonban nem minden esetben voltak uralkodói jelvények.

A magyar viselet jellemzésében a 11. sz.-tól ismert toposz az öltözék pompázatossága, gazdag, díszített volta. Különösen figyelemre méltó, hogy az elsők egyikeként egy iráni szerző, Gardézi 1050 k. keletkezett munkája jellemezte így a honfoglaló magyarok viseletét.

Az európai viselet a 14. sz.-tól egyre színesebbé vált. A század a különböző zománctechnikák felvirágzásának is nagy korszaka (→zománc). Ragyogó színek, fantáziadús részletek jellemzik e kor ~eit, melyeken a különböző heraldikus elemek, feliratok, figurális motívumok is feltűnnek. A Nagy Lajos király által alapított aacheni magyar kápolna liturgikus felszerelésében (→aacheni kincs) található palástkapcsok ennek szép példái. Luxemburgi Zsigmond király nagyváradi sírjából előkerült az általa 1408-ban alapított →Sárkány-rend jelvénye. Sajnos 18. sz.-i fellelése óta az ~ elveszett, csak képi ábrázolása ismert. A hasonló jelvények a 14. sz. végétől az udvari viselet nélkülözhetetlen elemei voltak. Az 1360-as évektől kialakuló különleges zománctechnika, a ronde bosse zománc kitűnő médium volt a plasztikus fantázialényeket, növényeket, tárgyakat ábrázoló jelvények megmintázására. Ilyen zománcos figurális motívumokat, jelmondatokat hordozó tagokból állhatott Erzsébet királynénak, Albert király özvegyének 1440-ben elzálogosított nyakéke.

A 15. sz.-tól a polgárság nemesfémből készült ~eiről is egyre több tudósítással találkozunk. Az ún. budapesti lelet gyűrűi, öv- és ruhakapcsai a késő gótika naturalista, növényi motívumokból álló típusai közé tartoznak (MNM). A források a középkor végétől kezdenek utalni a jellegzetes magyar viseletre. A 16–17. sz.-ban a magyar főurak többnyire magyar viseletben jártak, míg az általában német ajkú polgárság a német nyelvterületekéhez hasonló öltözéket viselt. A magyar viseletben a süveget →forgó vagy →medály díszítette, a →dolmány bőségét →öv szabályozta. A 16–17. sz.-i férfiviselet fontos része volt a fegyverzet, melynek reprezentatív változatai különleges értéket képviseltek. A magyar főúri nők a kora újkorban ugyanolyan típusú ~eket viseltek, mint az európai előkelők. Párhuzamosan azzal, hogy a nők haja részben láthatóvá vált, visszatért a fülbevalók divatja. A nők haját →rezgőtű, pártájukat vagy főkötőjüket →boglárok díszítették. A nyakékek és az ezeket díszítő függők (→násfa) a korszak legreprezentatívabb ~ei voltak. A magyaros díszviselethez tartozó ~ek a későbbiekben is megőrizték hagyományos típusukat, formájukat, az adott korszak ~stílusához igazodva. A kora újkori főúri ~típusok a 18. sz.-tól fokozatosan átkerülnek a közrendi viseletbe.

A 17. sz.-tól a földrajzi felfedezések hatására egyre nagyobb mennyiségben kerültek Európába különböző →drágakövek. Ennek hatására fokozatosan átalakultak az ~ek is. A 17–18. sz. fordulójának mo.-i ~ein a korábban fontos szerepet játszó zománc és plasztikus díszítmény háttérbe szorult. A királyi Mo. és Erdély ~viseletében volt némi eltérés. Az előbbi területen nagyobb arányban számolhatunk az importtárgyak jelenlétével.
 
Kiadások
 

 
Irodalom
 

Hlatky Mária, A magyar gyűrű, Bp., 1938; Alcsúti Katalin, Régi magyar ékszerek, Bp., 1940; Héjjné Détári Angéla, Régi magyar ékszerek, Bp., 1965, 21976; Kovács Éva, Két 13. századi ékszerfajta Magyarországon, AH, 1(1973); Lovag Zsuzsa, A magyar viselet a 11–13. században, AH, 2(1974).

 
Besorolás
 
 
díszítő eszköz
 
Ha személy:
Születési hely, idő
Halálozási hely, idő
Enciklopédikus besorolás
Ékszer
Kor, időkör
11–18
MaMűL
oldal
Dátum
2014-03-22 00:00:00
Jóváhagy
Lektor
 
Vissza a listához Hozzászólás a szócikkhez

© MTA BTK, 2014