A
Nyugat-Európában enseigne-nek, afichesnak nevezett sapkaboglárral
rokon eredetű, süvegen, kalpagon, baretten hordott →ékszer, a középkori →zarándokjelvény
leszármazottja. A fejfedőn elöl, középen vagy kissé oldalra tolva viselték.
Mo.-on a 15. sz. végétől a 17. sz.-ig divatos. A zarándokjelvények többnyire
aranyozott ónból, ólomból készült tömegáruk voltak, a zarándoklat során
megkülönböztetésül, később a zarándoklatra emlékezve viselték őket a hívek. A
~ok a festészeti emlékek szerint a 15. sz. végétől váltak egyre divatosabbá. A
szepeshelyi főoltár Pilátus ítéletét ábrázoló képén ilyet visel egy korabeli –
15. sz. végi – viseletbe öltözött főúr. A 16. sz.-ban kerek vagy ovális
formájú, közepén bibliai, ill. mitológiai jelenetekkel díszített, gyakran
zománcos keretelésű a ~, férfiak és nők egyaránt viselték, főleg a század első
felében. Ilyen látható II. Lajos arcképén, a király fekete barettjén (SzM). Úgy
tetszik azonban, hogy a magyar viseletben a 16. sz. folyamán ezek a
sapkaboglárok elveszítették emblematikus jellegüket. A 17. sz.-i forrásokban
már többnyire köves, gyöngyös, →boglárszerű ékszerként említik. Hátoldalára
tolltartó hüvely is kerülhetett a kócsag-, daru- vagy sastoll számára, így a →forgóhoz
hasonló rendeltetésűvé vált. A süvegre rögzíthették varrással, később kampószerű
tűvel. Egy 1672-es összeírás szerint a ~ szó jelölhetett hajba tűzhető női
ékszert is.