A
44,5 cm magas ereklyetartó aranykereszt István-kori ötvösművészetünk egyetlen
hiteles emléke. Gizella királyné készíttette anyjának, a regensburgi
Niedermünsterben eltemetett Burgundi Gizellának (†1006) sírjára, feltehetőleg
1006 és 1038 között, vlsz. az utóbbi évszámhoz közelebbi időpontban.
A
lapos, széles szárú, selyemmel bevont tölgyfa keresztet aranyborítás fedi. Az
egykorú emlékek között ritkaságszámba megy, hogy mindkét oldalán ábrázolták a
megfeszített Krisztust: az előoldalon plasztikusan megformálva, lábánál Gizella
és anyja kisméretű, plasztikus alakjával, a hátoldalon pedig vésett
technikával, a keresztszárak végén az →evangélistaszimbólumokkal. A ~et
gazdagon díszítették drágakövekkel, gyöngyökkel, ornamentális zománclapokkal.
Szinte minden szabad felületet kitöltenek a legkorábbi mo.-i latin nyelvű
verses emlékek közé tartozó feliratok: „Íme, az élet üdve, mely által halállal
halt a halál; ahonnan maga és anyja lelkének üdvét kérve, ezt a keresztet
Gizella királyné készíttette, melyet ha bárki innen elvesz, kárhozzon örök
halálra” (előlap); „Ezt a keresztet a kegyes Gizella királyné anyjának,
Gizellának sírjára adományozta” (hátlap); verstöredékek borítják a keskeny
oldalakat is. A kereszt előoldalának üreges korpusza szolgált ereklyetartóként,
leszerelésekor keresztfa-ereklyéket tartalmazó ereklyecsomagocskát találtak
benne.
A
külföldi szakirodalom a ~et egyöntetűen Regensburgban készültnek tartja. Kovács
Éva a kereszt kétfajta Krisztus-ábrázolásában (az előlapon Christus victor, a
hátlapon Christus triumphans) rokonságot lát a később →koronázási palásttá
alakított székesfehérvári kazula ikonográfiai programjával, s mindkettőt mo.-i
műhely alkotásának véli.
Kiadások
Irodalom
Czobor Béla, Egyházi szerelvényeink Szent István korában, Sz,
35(1901); Gerevich Tibor, Magyarország román kori emlékei, Bp., 1938;
Percy Ernst Schramm, Florentine Mütherich, Denkmale der Deutschen Könige und
Kaiser, München, 1962, 143. sz. (a korábbi irodalommal); ifj. Horváth
János, Legrégibb magyarországi latin verses emlékeink, ItK, 60(1956); Schatzkammer
der Residenz München, Katalog, Hrsg. Hans Thoma, Herbert Brunner, München,
1970; Kovács Éva, Árpád-kori ötvösség, Bp., 1974; Uő, Gizella
királyné keresztjének feliratai és ikonográfiája [1993], in Uő, Species,
Modus, Ordo, Bp., 1998; Kincsek Szent István korából, I, Trogmayer
Ottó, Visy Lilla, Ecce salus vitae. A Gizella-kereszt, Szeged, 2000.