Keresztereklye-tartó,
fa magon aranyozott ezüstborítás, három sávban elrendezett bizánci rekeszzománc
(→zománc) ábrázolásokkal, felül két sirató angyal, középen Nagy Konstantin
császár és anyja, Szt. Ilona, alul Krisztus elvezetése és a keresztről való
levételének jelenete. A tábla középpontjában ébenfa kettős kereszt, közepén
egykor Krisztus keresztjének darabjával. A későbbi ezüst, domborított kereten
indadaíszes mezők között Szt. Vazul, Szt. Miklós, Szt. Demeter és Szt. Tivadar,
a keleti egyház különösen tisztelt szentjei.
A
kutatók véleménye szerint bizonyos pontokon zavarba ejtő ellentmondások
figyelhetők meg az ~ zománcképein. A zománcozás minősége igen különböző az
egyes mezőkben. A Konstantint és Ilonát ábrázoló középső kifinomult
eleganciája, a rekeszek rajzolata, az arcok megformálása nem áll összhangban az
angyalok, ill. a két alsó jelenet zománcozásának durvább stílusával,
szabálytalan rekeszrajzával. Az előbbit a →Monomakhosz-koronával és a velencei
S. Marco zománcos oltártáblájának, a Pala d’Orónak Eiréné császárnőt ábrázoló
lemezeivel, az utóbbit a Pala d’Oro prófétaképeivel rokonítják.
Párhuzam
nélküli a Keresztre menés-jelenet: egy római katona és egy főpap között
ábrázolják Krisztust, a főpap fölfelé, a kettős keresztre (tkp.: az igazi
keresztre) mutat.
A
középső tábla készítési ideje a 12. sz. végére, a 13. sz. elejére tehető, a
keret vlsz. 14. sz.-i munka.
Az
~ Kutassy János (†1601) esztergomi érsek hagyatékából származik. Egy 1609-es
bejegyzés mint III. Béla korában Mo.-ra került ereklyét említi, valószínűbb
azonban, hogy Kutassy érsek egyik diplomáciai útja révén jutott az esztergomi
kincstárba.
Kiadások
Irodalom
Árpád Somogyi, Nouvelles données sur la staurothèque byzantine d’Esztergom,
IMÉ, 3–4(1959); K. Wessel, Die byzantinische Emailkunst vom 5. bis 13.
Jahrhundert, Recklinghausen, 1967, 158–163; The Glory of Byzantium, eds.
Helen C. Evans, William D. Wixom, Kat., Metropolitan Museum, New York, 1997,
Kat. Nr. 40.