Ev. egyházi író. Zólyomban, Kassán, Homonnán, Egerben tanult, Gyulafehérvárott collaborator (segédtanító) volt. Másfél évi sárospataki diákoskodás után Semptén és Érsekújvárott tanított. 1607-től semptei és szeredi lelkész és Thurzó Szaniszló, a későbbi nádor udvari prédikátora, 1613-tól a semptei egyházmegye esperese volt.

A korai lutheranizmus két meghatározó kegyességi szerzője, Martin Moller és Johann Gerhard műveit ültette át magyarra. Moller-fordítása egy ars moriendi: Manuale, azaz kézben hordozó könyvecske, amely az először 1593-ban megjelent német eredeti és annak 1608-as cseh változata alapján készült Semptén, Thurzó Györgyné Czobor Erzsébet kívánságára. Az Ötven szentséges elmélködések, valamint az azzal egy kötetbe kötött Kegyes és keresztyén életnek négy rendbeli gyakorlása a „lutheránus egyházatya”, Johann Gerhard Meditationes sacrae és Exercitium pietatis c. műveinek fordítása. Ajánlása Lisztius Anna-Rosina asszonynak […] Thurzó Szaniszló […] házastársának szól, aki ~t a fordítás elkészítésére ösztönözte. A művek az elmélkedő irodalom népszerű témái köré szerveződnek (bűn, bűnbánat, a négy végső dolog, dogmatikai kérdések), biblikus és patrisztikus forrásaik mellett bőségesen merítenek a középkor főként misztikus spirituális hagyományából, megpróbálván azt a megreformált hit igényeihez igazítani.