A világ legrégebben működő műszaki felsőoktatási intézménye, Mo. első állami tanintézete.

Az utolsó virágkorát élő alsó-mo.-i ezüsttermelés (→bányászat és kohászat) évezredes központjában, Selmecbányán a bécsi Udvari Kamara 1735-ben egy bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule) felállítását rendelte el, azzal a céllal, hogy vezető műszaki, bányajogi és -igazgatási szakembereket képezzen. A tanulmányi idő két esztendő volt, az elsőt a „matematika” címen összefoglalt számtani-mértani és mérnöki ismeretek, a másodikat pedig az iparág akkori öt fő szakterületének – bányaművelés-bányajog, bányamérés, ércelőkészítés, kémlészet-kohászat, aranyválasztás-pénzverés – oktatása töltötte ki. A másodéven a „Berg-Scholar”-ok csak egy választott tanszakot végeztek. A tanintézet vezető professzora a bányakerület bányamérője, →Mikoviny Sámuel volt. A tanintézet három évtizedes működése alatt végzettek közül kiemelkedik →Josef Karl Hell világhírű gépkonstruktőr és →Christoph Traugott Delius, a ~ későbbi professzora, az ugyancsak világhírű bányaműveléstani mű szerzője. Az Udvari Kamara egykorú jelentései egyértelműen Mikoviny és az általa tanított, jól képzett bányamérnökök tevékenységének tulajdonították a selmeci bányászat fölvirágzását: az 1740–70-es években az itt képződött tiszta nyereség az egész ország költségvetési bevételeinek 30–35%-át adta!

Az 1760-as évek elejére megértek a feltételek, hogy – Mária Terézia oktatáspolitikájának részeként – rendezettebb szervezetű, magasabb elméleti képzést nyújtó tanintézetet hozzanak létre a Bergschule által megteremtett alapokon. Az Udvari Kamara 1762. okt. 22-i ülésén, Gerard van Swieten közreműködésével, a királynő jóváhagyta a ~ tervét, a →Johann Thaddeus Anton Peithner által a prágai egyetemre javasolt új fakultás helyett. A ~n 1764 szeptemberében indult meg az oktatás →Nicolaus Joseph Jacquin metallurgiai, kémiai, ásványtani tanszékén. 1765-ben megalakult a matematikai, fizikai, mechanikai tanszék, melynek professzora →Nicolaus Poda volt. 1770-ben létesült a harmadik, a bányászati tanszék, melynek élén Delius állt. Nemcsak az első professzorok, hanem utódaik is európai műveltségű szakemberek voltak: →Giovanni Antonio Scopoli, Peithner, →Ruprecht Antal, Karl Haidinger (1756–1797). A képzés 3 tanévből állott, melyet egyéves gyakorlat követett. Az oktatás ingyenes volt. A hallgatók 80%-a a nem nemesi származásúak közül került ki.

A ~ szinte megalakulásának pillanatától kezdve a bányászati-kohászati s a hozzá kapcsolódó természettudományok Európa-szerte ismert és keresett műhelye volt. Kiváló tanárai szakirodalmi munkásságukkal és konstruktív műszaki tevékenységükkel megalapozták nemzetközi hírnevét. Selmecbányán oktatták először a világon a kémiát a hallgatók öntevékeny laboratóriumi munkájára alapozottan. 1794-ben a franciák ezt mint a „selmeci módszert” vették át az új típusú műszaki felsőoktatás, az École polytechnique megszervezésekor, melynek révén aztán a 19. sz. elején világszerte elterjedt az egyetemi és műegyetemi képzésben. A Selmecbánya melletti Szklenófürdőn került sor az akkor nemzetközi érdeklődést keltő Born-féle amalgamáló eljárás üzemi próbáira a selmeci professzorok tevékeny közreműködésével. Ezt az alkalmat ragadta meg →Born Ignác, hogy a jelen lévő európai és spanyol-amerikai szakemberek közreműködésével megalakítsa a világ első műszaki egyesületét →Societät der Bergbaukunde néven (1786). Delius bányaműveléstani tankönyvét a francia király költségén és parancsára 1788-ban Párizsban is kiadták, s fél évszázadon át tankönyvként használták a francia bányamérnökképzésben. A ~t más országok tudósai, professzorai és tanulni vágyó ifjai is nagy számban keresték föl, pl. Itáliából Alessandro Volta, Andrea Savaresi, Matteo Tondi, Emilio Lippi, Giuseppe Melograni. A spanyol király kérésére több félévet tartózkodott Selmecbányán Fausto d’Elhuyar, a mexikói bányászat-kohászat későbbi főigazgatója, a volfrám egyik felfedezője és Mario del Rio, a mexikói egyetem későbbi professzora, a vanádium felfedezője. Franciao.-ból a bányászati-kohászati ügyek vezéralakjai valamennyien eltöltöttek hosszabb-rövidebb időt a ~n (Antoine Marie Lefèbvre d’Hellancourt, Jean Pierre François Guillot-Duhamel, Antoine Grimald Monnet, Jean Henri Hassenfratz).

Az első évtizedekben végzettek közül számosan külföldi szolgálatban értek el sikereket: Knechtel János, aki 15 társával török szolgálatba lépett, az Oszmán Birodalom bányászatának főigazgatója lett, Mexikóban Lindner Ignác a bányász-kohász akadémia professzora, Fischer Ferenc pedig a királyi rézművek főnöke lett. Sokan mentek Észak-Amerikába. Az elsők között végzett a ~n →Müller Ferenc József, későbbi bécsi udvari tanácsos, a tellúr felfedezője.

Mo.-on 1735 óta megszakítás nélkül folyik a bánya- és kohómérnökök képzése. A ~ idővel Sopronba, ill. Miskolcra költözött. Ma a Miskolci Egyetem (Műszaki Földtudományi, ill. Műszaki Anyagtudományi Kar) és a Soproni Egyetem (erdőmérnökképzés) karaiban él tovább.

A ~ legjelentősebb muzeális emléke a →Selmeci Műemlékkönyvtár néven világhírűvé vált 40 ezer kötetes műszaki és természettudományos könyvtár az 1735 és 1919 közötti időkből.