A magyar →korona nem csupán a →koronázás alkalmával használt ékszer, hanem – hasonlóan Európa más államainak koronázási jelvényeihez – egyszersmind olyan szimbólum, amelyhez különböző politikai és vallási eszmék kapcsolódtak. A →Szent Koronát évszázadokon át övező tisztelet tartalma és formája az idők folyamán változott.

A középkori Európában a lat. corona kifejezésnek politikai szövegkörnyezetben két jelentése volt: egyrészt a szemmel látható tárgy (corona visibilis), másrészt a koronához fűződő eszmei tartalom (corona invisibilis). Eszmei értelemben a korona a királyi hatalom teljességét fejezte ki, amelyet a →király a koronázáskor Isten kegyelméből nyert el, és amely mindazokat a királyi jogokat, kötelezettségeket és kiváltságokat magában foglalta, melyek az ország (regnum) vezetéséhez szükségesek.

A magyar Szt. Korona eredetével és jelentésével kapcsolatos hagyomány más európai országok koronahagyományától eltérően alakult. A koronának mint a királyi hatalmat legitimáló, megerősítő szakrális tárgynak a jelentősége a középkor folyamán mindenütt csökkent, ám Mo.-on növekedett.

Mind Mo.-on, mind az országhatárokon kívül azt tekintették törvényes királynak, akit a magyar Szt. Koronával megkoronáztak, és akinek ugyanakkor birtokában volt a felségjelvény.

A középkori koronahagyomány Hunyadi Mátyás uralkodása idején kelt új életre. A koronát mint fizikailag létező tárgyat 1463-ban, III. Frigyes császártól Mo.-ra való visszatérése alkalmával bemutatták a népnek. E nagy nyilvánosság előtti szereplés felkeltette az érdeklődést a korona külleme iránt: egyre több kép, ábrázolás jelent meg a koronaékszerről.

→Werbőczy István jogtudós törvénykönyve, a →Tripartitum olyan elméletet fejtett ki a „magyar nemzet”-ről („natio Hungarica”), amelynek célja a köznemesség politikai törekvéseinek támogatása volt (→szentkorona-tan).

Mohács után a Magyar Királyság területi megosztottsága megkerülhetetlen realitássá vált. 1551. júl. 21-én Szapolyai János özvegye, Izabella a tordai Szt. Mihály-templomban Habsburg Ferdinánd követének átadta a koronázási jelvényeket, ami az ország szimbolikus politikai újraegyesítését fejezte ki. Beszédében Izabella két elemet hangsúlyozott: a nemzeti király, valamint a szabad királyválasztás kapcsolatát a koronával.

Mo. három részre szakadása után a Szt. Korona az ország és a rendi nemzet remélt egységének és önállóságának vált jelképévé. Új, legitimációs szerepet kapott azáltal, hogy nem csupán szimbóluma volt az ország újraegyesülésére irányuló törekvéseknek, hanem e törekvést a megkoronázott uralkodóval szemben is képviselte. (1603-ban, Prágában, a császár előtt tartott beszédében →Naprágyi Demeter püspök értelmezte így elsőként a magyar korona jelentését.)

1600-tól a magyar politikai kultúrában a korona mindinkább a Magyar Királyság újraegyesülésének jelképe lett. Egyre több térképen, könyvben, sőt az →országcímerben is megjelent.

Habsburg Rudolf király uralkodása alatt a ~ értelmezése újra változott. Ebben döntő szerepe volt →Illésházy Istvánnak, aki ellen Rudolf 1601-ben koncepciós pert indított. A királyi ideológiával szemben, mely szerint a Habsburg királynak teljhatalma van Mo.-on, Illésházy, a későbbi nádor szerint Rudolf királyi hatalma sérti a Magyar Királyság jogát, az önálló magyar alkotmányos jogokat. Illésházy összekötötte a ~t és a nemzeti identitást.

A korona fontos eleme a Bocskay-felkelés propagandájának (1604–06) is, ekkortól a nemzeti királyság, a szabad királyválasztás és az egységes Mo. szimbóluma. Bocskayt úgy ábrázolták, mint a nemzet királyát, akit szabadon választottak a magyarok – már Izabella királyné is ezt a két jellemzőt kötötte beszédében a magyar koronához, amely immár nemcsak a királyi hatalmat, hanem a magyar rendi politikát is igazolta. A folyamatot tükrözi Johannes →Bocatiusnak Bocskay megkoronázásáról szóló leírása (1605 novemberében, a Rákosmezőn). Eszerint Bocskay elutasította a török koronát, mondván, hogy Mo.-nak van már törvényesen megkoronázott királya. A korona elutasításának mítoszát a Bocskay-udvar találta ki, hogy ezzel kényszerítse a német császárt a békeszerződés aláírására és Mo. autonómiájának elismerésére a Habsburg Birodalmon belül. Nem a korona elutasításának ténye volt a fontos, hanem az a politikai üzenet, hogy Mo. régi királyság, egy uralkodóval, akit szabad rendi választás után koronáztak meg a Szt. Koronával – ő és csakis ő tehát a törvényes király.

Bocskay végrendeletének is (többek közt) ez a politikai üzenete: a magyar szabadság feltétele, hogy legyen szabad királyválasztás, és a magyar koronát hozzák Mo.-ra.

1608 a fordulat éve: II. Mátyás átvette a hatalmat bátyjától, visszahozatta a magyar koronát Mo.-ra, és ott és azzal megkoronáztatta magát. Illésházy a korona hazahozatala alkalmából tartott ünnepi beszédében úgy mutatta be II. Mátyást, mint Corvin Mátyás utódját. Berger Illéssel együtt nemzeti királynak tekintette, aki a koronával együtt a magyarok szabadságát is visszaadta. Az új koronaértelmezés az 1608-as rendi politikát igazolta. Ezzel összefüggésben többen leírták a korona és a nemzet összefüggését (Illésházy István, →Pázmány Péter, →Berger Illés, →Jeszenszky János és →Révay Péter).

A korona értelmezésében kulcsfontosságú szerepe van Berger Illésnek, aki 1600-ban a kettős kereszt szerepét taglalta (Rapsodiae de cruce in signis regni Hungarici, Olomouc, 1600), 1608-ban pedig a koronát vette górcső alá (Jubilaeus de origine, errore et restitutione S. Coronae Hungariae regni, [Bécs], 1608). Szerinte a magyarok Istentől kapott feladata, hogy megvédjék a keresztény világot a törököktől, pogányoktól. A Habsburg uralkodóknak az a kötelességük, hogy a magyarokat ebben segítsék. Ha az uralkodó nem teljesíti ezt a feladatát, el fogja veszíteni hatalmát Mo.-on és Európában. Berger műveinek újdonsága, hogy egy nemzeti szimbólum jelentését kibontva fogalmaz meg politikai üzenetet. A koronát ettől kezdve még gyakrabban ábrázolják képeken is, mint pl. Jeszenszky Jánosnak II. Mátyás koronázásáról szóló könyvében, s ugyanezek a képek köszönnek vissza koronázási érméken, pénzeken és rézkarcokon.

1613-ban, Augsburgban publikálta Révay Péter a magyar koronáról szóló első könyvét (De sacrae coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna), amelyben a korona történetén keresztül bemutatta a magyar nemzetről alkotott politikai elméletét. Ebben a nyomtatványban jelent meg a máig leggyakrabban látható kora újkori koronaábrázolás, amely tükrözi Révay államelméleti gondolkodását. Ez pedig nem a szentkorona-tan – melyet az utókor többnyire Werbőczynek és neki tulajdonít –, hanem az aktuális politikai helyzetnek megfelelő elmélet. Révay szándéka: legyen béke és egyetértés az országban, és legyen legitim a Habsburg Birodalmon belül a magyar nemzet szabadsága és önállósága.

A kora újkori gondolkodást a korona szentségéről, mibenlétéről Illésházy és Berger alapozta meg. Révay az ő gondolataik ismeretében innovatív államteóriát formált. Berger az egész magyar történelmet át akarta írni Révay új államteóriája alapján – Révay segítségével –, de e nagy művét nem tudta befejezni, munkája kéziratban maradt. Így a ~t a 18. sz.-ig Révay műve közvetítette.