A régi magyar irodalomban és a népköltészetben megtalálható téma. A mindennapi élet megváltozik: a társadalom rendje ellenkezőre válik, az állatok emberként viselkednek (pl. groteszk lakodalmat ülnek), a vadászott állatok temetik el a vadászt. Közel áll hozzá a munka nélküli élet ábrázolása, a komoly művek (pl. eposzok) paródiája, az aprószentek napján szokásos „tanuló-püspök” uralma, a „pünkösdi király” tevékenysége, általában az olyan „karnevaleszk” szokásvilág és ennek irodalmi ábrázolása, amely a normák ideiglenes felfüggesztését, ellenkezőjére változtatását ábrázolja.

A ~ motívum ábrázolására a középkori mo.-i falfestészetből is ismerünk példát. Az egykori zólyomi paplak 15. sz. közepi falképein nyulak cipelik a rúdra kötözött vadászt, állatok hangszereken játszanak, egy róka pedig libákat tanít énekelni (Zólyom, Vármúzeum).

Noha már Turóczi-Trostler József felhívta a hazai kutatók figyelmét a téma fontosságára, összegezés sem a magyar irodalmat, sem a magyar folklórt illetően nem készült. A kérdéskör nemzetközi szakirodalma nagy, ám nem összesített (lásd a német „verkehrte Welt”-motívumokat).