Emlékiratíró,
tábornagy, a Rákóczi-szabadságharc ismert személyisége. 1673–76-ban Munkácson
nevelkedett. 1687-ben, még apja életében sor került főispáni kinevezésére. Mint
Szatmár m. főispánja, 1697-ben megyei bandériumot vezetett a hegyaljai fölkelők
ellen. 1703. jún. 7-én Dolhánál csatát nyert a kurucok ellen, de már ugyanazon
év okt. 9-én csatlakozott Rákóczihoz. 1710-ben a romhányi győzelem után főparancsnok.
Hadijelentései megjelentek a Mercurius Veridicusban. Rákóczi
teljhatalommal ruházta fel távolléte idejére, ennek birtokában 1711. máj. 1-jén
megkötötte az azóta is sokat vitatott szatmári békét. 1712-ben császári és királyi
altábornagy, gróf, birtokokat kapott. 1723-ban titkos tanácsos, lovassági
tábornok, 1724-ben helytartósági tanácsos, 1734-ben a tiszántúli részek fő hadi
parancsnoka, 1741-ben tábornagy.
A
szabadságharc után elnyert állását és befolyását mindvégig a bujdosók javára
igyekezett felhasználni, sokak számára ő eszközölte ki a hazatérési engedélyt
is. Nagy vagyonának egy részét jótékony célra, iskolák, kolostorok, templomok
alapítására, segítésére használta fel.
Naplói,
feljegyzései a kor szokásának megfelelően íródtak, és nem csupán személyes
életének, hanem az általános eseménytörténetnek is értékes forrásai.
Kiadások
Károlyi Sándor Önéletírása
és naplójegyzetei 1669–1740, I–II, kiad. Szalay László, Pest, 1866;
Waltherr Imre, Károlyi Sándor naplójának töredéke 1703-ból, Sz, 1872;
Thaly Kálmán, Károlyi Sándor verse az „ál-Károlyiról”, Sz, 1873;
Waltherr Imre, Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi-háború kezdetéről,
Sz, 1874; Levelei, feljegyzései, in A nagykárolyi gróf Károlyi-család
oklevéltára, V, kiad. Géresi Kálmán, Bp., 1897; Éble Gábor, Károlyi
Sándor naplójegyzetei 1725-ből, TT, 1902; Pásztor Lajos, Károlyi Sándor
önéletrajzának ismeretlen részlete 1698–1703, MKsz, 1945.
Irodalom
Waltherr Imre, Az
ál-Károlyi, Sz, 1873; Éble Gábor, Károlyi Sándor a majtényi fegyverletétel
után, Sz, 1904; Uő, A kuruc Károlyi Sándor, Sz, 1905; Zayzon Sándor,
Károlyi Sándor és a szatmári béke, Sz, 1915; Kmety István, Károlyi
Sándor művelődéstörténeti szereplése, Bp., 1919; Kovács Ágnes, Károlyi
Sándor, Bp., 1988.