Ev.
lelkész, költő, egyházi író; Daniel K. öccse. Iglón, majd Lengyel- és
Németo.-ban tanult. Hazatérve 1654-től Felkán diakónus, 1656-tól Mateócon,
1661-től Szepesszombatban lelkész, később egyházmegyei jegyző. A gyászévtized
elején Lengyel-, majd Németo.-ba menekült, 1674-ben Wittenbergben magiszteri
címet kapott. Innen Jénába ment, ahol kapcsolatba került az irodalmi élet
szereplőivel; Philipp von Zesen közbenjárására királyi koszorús költő és „der
Dichtende” néven a Deutschgesinnte Genossenschaft tagja lett. 1680-tól
Thennstädtben prédikátor, 1684-től Erfurtban diakónus, a következő évtől
lelkész. Latin és német nyelvű alkalmi költeményeket, egyházi énekeket, prédikációkat
(Andächtige Elend-Stime, auf Davids Harfen Spiel, Jéna, 1679), gyászbeszédeket írt. Poetica palma sub
palma (Erfurt, 1700) c. költészettanában a legnagyobb figyelmet az alkalmi
műfajokra, ezeken belül a szó- és rímjátékok ezerféle változatára fordítja;
példája a szepességi prédikátorok és költők körében erősen hatott.
Kiadások
Irodalom
Pukánszky Béla, A
magyarországi német irodalom története (A legrégibb időktől 1848-ig)
[1926], Máriabesnyő–Gödöllő, 2002; Zoványi, 31977; Bibliographia Kleschiana. The
writings of a baroque family, eds. Karl F. Otto, Jr., Jonathan P. Clark,
Columbia, Camden House, 1996.