Ev. tanár, lelkész, egyházi író. Eperjesen tanult; 1668-tól Breznóbányán rek 668-tól Breznóbányán rector. 1674 tavaszán a pozsonyi vésztörvényszék halálra ítélte, közel egyévi raboskodás után Nápolyba vitték gályarabságra, de útközben Tobias →Masniciusszal megszökött. Itáliából Svájcon át Németo.-ba ment, 1676-ban beiratkozott a wittenbergi, 1680-ban a jénai egyetemre. 1683-tól Breznóbányán, majd Radványban, 1700-tól Pádáron, 1704-től Besztercebányán lelkész; a zólyomi egyházmegye alesperese. Több változatban megírta rabsága és szökése történetét (Galeria omnium sanctorum, 1676; Incarceratio, liberatio et peregrinatio, 1676 – Masnicius kiegészítéseivel; Exul praedicamentalis, Wittenberg, 1679, ²1680). Masniciusszal verses művecskét adott ki köszönetül a jótevőknek (Crucis et lucis schola, h. n., 1675); emlékirataik át- és egybedolgozott változata is megjelent (Gottes Kraft und Gnade, Wittenberg, 1681). Vitairatot írt a jezsuita Kellio Miklós ellen (Collegium Apostolico-Lutheranum, Wittenberg, 1676). Philipp Jakob Spener katekizmusa nyomán írt szlovák nyelvű katekizmuskommentárját (Wyswětlenj krestianskeho učenj podle Pořadku maleho katechysmu, Zittau, 1704) a rózsahegyi zsinat pietistának bélyegezte. Számos üdvözlőverse szerepel különböző wittenbergi nyomtatványokban.