Ref. egyháztörténész, egyházi író. Tanulását Derecskén kezdte, majd 1746 áprilisától Debrecenben folytatta. 1755 őszén a bécsi udvari könyvtárt tanulmányozta, 1756 januárjától 1757 márciusáig Oxfordban, majd nyártól Groningen, ill. Franeker egyetemén tanult. 1759 tavaszán hazajőve kunmadarasi lelkész, 1760-tól a debreceni kollégiumban a történelem és a klasszika-filológiai tanára. Működése során az akkor elérhető legjobb, korszerű külföldi munkák nyomán kiadta Cicero válogatott leveleit (1767) és válogatott beszédeit (1767), Justinus Historiáját (1769), Eutropius Breviariumát Paeanius görög nyelvű átírásával együtt (1777). A szövegeket előszóval és igen gondos jegyzetekkel látta el. Kéziratban maradt előadásai magas színvonalú műveltségét tükrözik. Történelmi forrásgyűjteménye is jelentős, ennek felhasználásával írta Budai Ferenc Polgári lexicon c. nagy művét. ~t 1791-ben tiszántúli püspökké választották, az ezt követő egyházpolitikai harc során azonban ellenfelei megbuktatták, még katedrájától is megfosztották. Igen hosszú pereskedés után sem nyerhette vissza állását; 1804-től kegydíjat kapott. Kéziratban maradt műveit a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára őrzi.