Ref. egyháztörténész, egyházi író. Tanulását Derecskén kezdte, majd 1746
áprilisától Debrecenben folytatta. 1755 őszén a bécsi udvari könyvtárt
tanulmányozta, 1756 januárjától 1757 márciusáig Oxfordban, majd nyártól
Groningen, ill. Franeker egyetemén tanult. 1759 tavaszán hazajőve kunmadarasi
lelkész, 1760-tól a debreceni kollégiumban a történelem és a klasszika-filológiai
tanára. Működése során az akkor elérhető legjobb, korszerű külföldi munkák
nyomán kiadta Cicero válogatott leveleit (1767) és válogatott beszédeit (1767),
Justinus Historiáját (1769), Eutropius BreviariumátPaeanius
görög nyelvű átírásával együtt (1777). A szövegeket előszóval és igen gondos
jegyzetekkel látta el. Kéziratban maradt előadásai magas színvonalú műveltségét
tükrözik. Történelmi forrásgyűjteménye is jelentős, ennek felhasználásával írta
Budai Ferenc Polgári lexicon c. nagy művét. ~t 1791-ben tiszántúli
püspökké választották, az ezt követő egyházpolitikai harc során azonban
ellenfelei megbuktatták, még katedrájától is megfosztották. Igen hosszú
pereskedés után sem nyerhette vissza állását; 1804-től kegydíjat kapott.
Kéziratban maradt műveit a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára őrzi.
Sylloge actorum publicorum, quae pacificationis
Viennensis historiam illustrant, Pest, 1790 (Victorinus
de Chorebo álnéven); Praelectiones publicae in historiam ecclesiasticam
seculi XVI. reformationem ecclesiarum per Hungariam et Transylvaniam […]
adumbrantes. A magyar- és erdélyországi reformáció története 1564-ig,
kiad., ford. Herpay Gábor, Debrecen, 1911; Három levele Bod Péterhez,
Magyar ProtestánsEgyházi és Iskolai Figyelmező, 1872.
Irodalom
Révész Imre [id.], Sinai Miklós és tételei a magyar
református egyház alkotmányára vonatkozólag, Sárospataki Füzetek, 1858;
Révész Imre [ifj.], Sinai Miklós és kora, Bp., 1959; Zoványi Jenő, A
tiszántúli református egyházkerület története, Debrecen 1939; A
Debreceni Református Kollégium története, szerk. Barcza József, Debrecen,
1988.