Szlovák ev. papköltő, író. Wittenbergi tanulmányai után Jolsván, Kövin, Teplán, Radványban tanítóskodott, lelkészkedett. A vallásüldözés idején Lengyelo.-ba menekült. Tíz év után, 1683-ban tért vissza Radványba, a következő évtől Lőcsén volt lelkész. Azon ev.-ok közé tartozik, akik korán felismerték a szlovák nép sajátos kultúráját, ill. nyelvét a cseh liturgikus nyelvvel szemben. Neo-forum Latino-slavonicum (Leszno, 1678) c. pedagógiai gyűjteményében félszáz szlovák szólást és közmondást adott közre. Latin és szlovák nyelvű versei a barokk költészet jelentős alkotásai. Sok vallásos és pedagógiai kiadványt szerkesztett, főként lőcsei működése idején. Számos énekkel – köztük a sajátjaival – bővítve 1684-ben újra kiadta a Juraj Tranovský által összeállított Cithara sanctorum c. szlovák énekeskönyvet.