A közösség számára eltávozók búcsúztató rítuséneke; az ún. átmeneti rítusok keretében hangzik el. Archaikus műfaj, gyakorlatilag minden kultúrában megtalálható, változatos formáinak legrégiesebb példái már az ókorból ismertek. Jellemzője a sírástól elválaszthatatlan, egyszerű dallamvilág és a rögtönzöttnek és személyesnek tűnő szöveg, noha mind a dallam, mind a szöveg jól meghatározható mintákat követ.

A harcban elesett hősökről szóló ~ igen régen az epikus költészet részévé vált (lásd Homérosz). Már az európai antikvitás példákat szolgáltatott az átvitt értelmű megfogalmazáshoz is (városokról, államokról, szerencsétlenségekről szóló ~k). A műfajt mind az Ószövetség (Jeremiás siralmai), mind az Újszövetség (Jézus elsiratja Jeruzsálemet) ismeri, és ez keresztény továbbfejlesztéseket eredményezett (pl. Mária siratja Jézust, az Utolsó ítélet lamentációi). Az archaikus társadalmakban férfiak is sirattak, akár csoportban is (pl. a Kaukázus egyes népei körében egészen a közelmúltig). A magyar adatok között ilyenre nincs példa.

A magyar folklórban a ~ három témakört érint: halottak (vagy eltűntek); a szülői háztól távozó menyasszony; besorozott katonák stb. Jól ismertek a paródiaszövegek és másodlagos megoldások is (kisállatok ~ja, megfizetett siratóasszonyok szövegeinek kicsúfolása, az elhunyt vagy az özvegy erkölcseit durva, obszcén módon említő változatok stb.). Ezek ugyan rövidebbek a valódi ~knál, ám azok mintáit jól követik.

A halott~ a legrégiesebb műfajaink egyike, legkorábbi magyar folklór példái mégis csak az utóbbi két évszázadból ismertek. A megszövegezés egyszerű, nélkülözi a költői eszközöket. A valódi népi ~kban nincs meg a rangos középkori és keresztény planctus formai-poétikai gazdagsága. Már a 16. sz.-ból van adatunk arra, hogy nálunk is „költők”, „funerátorok” készítettek halotti búcsúztató verseket. Amikor a ~k a temetés általánosan megszokott részévé váltak, kántorok, helyi versfaragók alkották meg őket. A búcsúztató versek ponyván is megjelentek. Előadóik között meglepően kevés nőt találunk.

A menyasszony~ mo.-i gyakorlatát csak a 19. sz. elejétől lehet kimutatni. Maga a szokás azonban jóval régebbi lehetett, hiszen szövege – talán a középkori költészet elemeit megőrizve – másodlagosan átkerült pl. legendaballadába (Júlia szép leány…). A helyette a 19. sz.-ban általánossá váló menyasszony-búcsúztató vers, amely a halotti búcsúztatók mintáját követi, már kántorpoézis jellegű, legtöbb szövegváltozatát alig lehet megkülönböztetni a →vőfélykönyvekben közölt mintáktól.

A katona~ nálunk csak nyomokban mutatható ki, a börtönbe vagy hosszú útra (pl. kivándorlás) indulók (gyakorlatilag: legények) elsiratásának is csak másodlagos példáit ismerjük.

A középkori mo.-i archaikus népi imádság is kapcsolatba hozható a ~val (leginkább a Mária-szövegek esetében). A vallásos ponyvákban igazán jól ismert jelenség. A ~k legalább három művelődéstörténeti rétegből (középkor, devotio moderna, barokk érzelmesség) veszik költői eszközeiket. ezzel azonban mindeddig csak nagy vonalakban foglalkozott a kutatás. Minthogy mindhárom rétegnek sok és rangos képzőművészeti és zenei alkotást is köszönhetünk, ez a népi vallásosság egészét befolyásolta, sőt a mentalitásra is hatással volt. Az archaikus nép imádságokban általában a fájdalom és az érzelem jelenik meg (szemben a temetési és a lakodalmi búcsúztatókkal, amelyek a koherenciát hangsúlyozzák, a családi és társadalmi hierarchiának felelnek meg). A középkori eredetű Mária-sirató szövegek nemcsak a magánájtatosság keretében, hanem búcsúkon, Mária-ünnepek alkalmával és a vallásos társaságok összejövetelein is rendszeresen elhangoznak. Poétikájuk, zenéjük általában ismert jellegű és hatású. Sok adatát ismerjük e hagyomány terjedésének, ám a pontos filológiai, művelődéstörténeti feltárás még nem történt meg. Feltűnő, mennyire azonosak az európai népszokások körében a temetési búcsúztatók különféle szövegeinek alkalmai, egymásutánja. A magyar ~ és búcsúztató szövegek e rendszerbe pontosan beillenek.

Az ország számos részén a közelmúltig otthon ravataloztak, és egy (ritkán több) éjszakán át virrasztó volt a gyászos háznál. Ez alkalommal nemcsak a spontán ~ és halottbúcsúztató hangzott el, hanem mesék, trufák, tanító elbeszélések és vaskos történetek is. Ide kapcsolódik a magyar népi írásbeliség egyik legérdekesebb jelensége, a bukovinai székelyek körében a közelmúltig meglevő (kéziratos) halottaskönyv, melyben nemcsak szoros értelemben vett ~versek, hanem egészen más műfajok is megtalálhatók.

Legújabban főleg a lakodalmi ~kat a folklorizmus jelenségeként is előadják, piacra dobnak ilyen hangfelvételeket.

Legutóbb a nemzetközi, majd ennek nyomán a magyar kutatásban is megjelent e témakör thanatológiai és feminista értelmezése, meggondolandó állításokkal, ám még sok további tennivalóval.