Természettudós, mineralógus, metallurgus, szakíró, udvari tanácsos. Erdélyi örmény családból származik. Bécsben a →jezsuiták kollégiumában tanult, majd a prágai egyetemen jogot hallgatott (1772). Ugyanott →Johann Peithner professzornál elvégezte az akkor alapított ásványtani és bányaügyi kurzust is. Külföldi utazások után kincstári szolgálatba lépett, Prágában, Selmecbányán és Bécsben működött. 1779-től udvari tanácsos volt.

1770-ben beutazta Mo. bányavidékeit, erről megjelent könyve (1774) a hazai bánya- és kohóipar első szakszerű leírása. A korabeli nagy nemesfémveszteséggel járó amalgamáló eljárások (melyeknek során az aranyat és az ezüstöt higany segítségével vonták ki az ércekből) tökéletesítésére új technológiát dolgozott ki. Ennek üzemi kísérleteire 1786-ban a Selmecbánya melletti Szklenón került sor két →selmecbányai bányászati-kohászati akadémiai professzor, →Nicolaus Poda és →Ruprecht Antal irányításával, az Udvari Kamara által meghívott németo.-i, angol, svéd, spanyol-amerikai vezető szakemberek közreműködésével. Ekkor alakult meg, ~ vezetésével, a világ első nemzetközi műszaki társulata →Societät der Bergbaukunde néven. Három jelentős szakmai periodikus kiadvány elindítása fűződik a nevéhez: Abhandlungen einer Privatgesellschaft in Böhmen; Physikalische Arbeiten (Wien); Bergbaukunde. A magyar országgyűlés 1790:72. tc.-e ~t szakmai működése elismeréseként a magyar nemesség soraiba fogadta. A londoni Royal Society mellett részt vett a leghíresebb európai tudós társaságok munkájában is. Szabadkőműves és rózsakeresztes volt, a bécsi Igaz Harmónia szabadkőműves páholy nagymestere. Mozart neki ajánlotta Maurerfreude c. kantátáját, és állítólag ő volt a Varázsfuvola Sarastrójának ihletője. ~ról kapta nevét a bornit nevű ásvány.

Lásd még: →földtan.