Bányászati-kohászati
és geológiai szakíró, a →selmecbányai bányászati-kohászati akadémia
professzora, udvari tanácsos. Elszegényedett német nemesi család sarja.
Quedlinburgi, wittenbergi és magdeburgi egyetemi tanulmányok után elvégzi a
selmecbányai bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule) kurzusát (1753), majd
kincstári szolgálatba lép: Selmecbányán és Szomolnokon bányafelőr, 1756–70
között az oravicai bányakerületben bányamérő, főbányamester, a bányaigazgatóság
tanácsosa. 1770-től a bányászati-kohászati akadémián a bányászat első
professzora, 1772-től a bécsi Udvari Kamaránál a mo.-i bányászati-kohászati ügyek
irányítója. Mérnöki munkásságából kiemelkedik a bánsági vasgyártás
újjászervezése, a resicai vasműtelep tervezése és építése, új rézolvasztási és
ezüstkohósítási eljárás bevezetése a felső-mo.-i bányakerületben.
A
tudománytörténet mindmáig számon tartja a hegyek kialakulásáról és az
érctelepek keletkezéséről publikált elméleteit (Bécs, 1764 és Lipcse, 1770). A
modern bányagazdaságtan ~t tekinti előfutárának. Bányaműveléstanát mint a leíró
jellegű műveket fölváltó rendszeres szakkönyvek prototípusát fél évszázadon át
egyedüli tankönyvként használták a Habsburg Birodalom területén és
Franciao.-ban. A császári tudományos akadémia tagja.
Kiadások
Anleitung zu der
Bergbaukunst, Wien, 1773, 21806; Traité
sur la science de l’exploitation des mines, Paris, 1778, magyarul: Bp., 1973.
Irodalom
Mihalovits János, Delius
Kristóf Traugott vázlatos életrajza és kisebb munkái, Sopron, 1937;
Zsámboki László, Delius bányaműveléstanának jelentősége a francia
bányászati-kohászati szakirodalom kialakulásában, A Nehézipari Műszaki
Egyetem Közleményei. I. Bányászat, 26(1979); Uő, Christoph Traugott Delius’
Tätigkeit aus den Gebiet des Hüttenwesens, in Arbeiten aus den
Bibliotheken der Bergakademie Freiberg und der Technischen Universität Miskolc,
V, Freiberg–Miskolc, 1983; A selmeci bányászati és erdészeti akadémia
oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága, 1735–1918, szerk. Uő,
Miskolc, 1983.
