Jogtudós,
könyvgyűjtő, a →selmecbányai bányászati-kohászati akadémia professzora, udvari
tanácsos. A prágai egyetemen tanult bölcsészetet, s doktorált. 1763-tól
ugyanott professzor a bányászati-bányajogi tanszéken. 1772-től Selmecen →Christoph
Traugott Delius utódjaként a bányászat professzora. 1777-től haláláig Bécsben
udvari tanácsos, rövid ideig →Ruprecht Antal előtt a birodalom bányászatának és
kohászatának főfelügyelője.
~
1761-ben készített beadványa indította el a selmeci bányászati-kohászati
szakemberképzés átalakítását, melynek eredményeként 1762-ben az uralkodó
jóváhagyta egy új típusú tanintézet fölállítását. 1774-ben a kincstár
megvásárolta az akadémia részére ~ rendkívül értékes, alapvető
bányászati-kohászati és természettudományos műveket tartalmazó, 1392 kötetes
könyvgyűjteményét, ez vetette meg a Miskolci Egyetem mára világhírűvé vált
Selmeci Műemlékkönyvtárának alapját (→egyetemi könyvtárak). Számos kiadatlan,
kéziratos műve is fönnmaradt, köztük a Habsburg Birodalom bányajogának
kodifikációja.
Kiadások
Erste Gründe der
Bergwerkswissenschaften, Prága, 1770; Versuch
über die naturliche und politische Geschichte der böhmischen und märischen
Bergwerke, Bécs, 1780.
Irodalom
Franz Kirnbauer, J. T.
A. Peithner, ein bedeutender deutscher Montanist des 18. Jahrhunderts,
Berg- und Hüttenmännische Monatshefte, 90(1941), Heft 11; Zsámboki László, Emlékezés
a selmeci akadémia első professzoraira, Bányászati és Kohászati Lapok.
Kohászat, 111(1978); A selmeci bányászati és erdészeti akadémia oktatóinak
rövid életrajza és szakirodalmi munkássága, 1735–1918, szerk. Uő, Miskolc,
1983.
