Mineralógus,
kémikus, botanikus, metallurgus. Az innsbrucki egyetemen orvosdoktori
képesítést szerez, majd 1754-től bányaorvos a krajnai kincstári bányáknál.
1769-től a →selmecbányai bányászati-kohászati akadémián a metallurgia–kémia–ásványtan
professzora, 1779-től pedig a paviai egyetem kémia–botanika professzora.
Korának
elismert botanikusa volt, szoros szakmai kapcsolat fűzte Carl Linnéhez. Tirol
növényvilágának első szakszerű leírója, Mo. ásványairól az első tudományos
igényű mű szerzője. Mo.-on foglalkozott a Krajna-vidék növény- és
állatvilágának feltárásával. Dubia botanica c. sorozatában értekezik a
magyar gomba- és lepkefajtákról (Lipcse, 1770). A világhírűvé vált selmeci
kémiai laboratóriumi oktatási rendszer egyik kifejlesztője. Kiterjedt
szakirodalmi munkásságot folytatott.
Kiadások
(Mo.-hoz kapcsolódók): Mineralogische
Vorlesungen für die andere Classe der Bergakademie zu Schemnitz, Bécs,
1771; Crystallographia Hungarica, Pars 1, Prága, 1776; Fundamenta
chemiae, Prága, 1777; Anfangsgründe der Metallurgie, Mannheim, 1789.
Irodalom
Proszt János, A
selmecbányai bányászati akadémia, mint a kémiai tudományos kutatás bölcsője
hazánkban, Sopron, 1938; A. Petkovsek, Johann Anton Scopoli…, Ljubljana,
1977; A selmeci bányászati és erdészeti akadémia oktatóinak rövid életrajza
és szakirodalmi munkássága, 1735–1918, szerk. Zsámboki László, Miskolc,
1983.