Mineralógus, kémikus, botanikus, metallurgus. Az innsbrucki egyetemen orvosdoktori képesítést szerez, majd 1754-től bányaorvos a krajnai kincstári bányáknál. 1769-től a →selmecbányai bányászati-kohászati akadémián a metallurgia–kémia–ásványtan professzora, 1779-től pedig a paviai egyetem kémia–botanika professzora.

Korának elismert botanikusa volt, szoros szakmai kapcsolat fűzte Carl Linnéhez. Tirol növényvilágának első szakszerű leírója, Mo. ásványairól az első tudományos igényű mű szerzője. Mo.-on foglalkozott a Krajna-vidék növény- és állatvilágának feltárásával. Dubia botanica c. sorozatában értekezik a magyar gomba- és lepkefajtákról (Lipcse, 1770). A világhírűvé vált selmeci kémiai laboratóriumi oktatási rendszer egyik kifejlesztője. Kiterjedt szakirodalmi munkásságot folytatott.