Könyvtáralapító, Erdély főkancellárja, politikus, író, mecénás. Apja Teleki Sándor (1679–1754), erdélyi kollégiumok, peregrinus diákok támogatója, anyja Petki Nagy Zsuzsanna. Korán elveszíti szüleit, gyermekéveit Celnán tölti. Házitanítók oktatják, elsajátítja a latin nyelvet, hittant, természettudományokat tanul. 1759–63 között európai tanulmányutat tesz. Bázelban, Utrechtben, Párizsban folytat tanulmányokat, és több európai várost is meglátogat. Élményeit útinaplójában rögzíti.

Hazatérése után 1770 februárjában feleségül veszi iktári Bethlen Zsuzsannát, a felújított sáromberki kúria lesz a család otthona. Kilenc gyermekük közül hárman érik meg a felnőttkort: →Teleki Domokos, Mária és Ferenc.

~ közhivatali megbízatásai 1774-ben kezdődnek. Négy császár alatt főispán, királyi kamarás, erdélyi udvari tanácsos, királyi biztos, alkancellár, majd 1791-től haláláig Erdély főkancellárja. Bécsben mindvégig az erdélyi ügyek, a prot. érdekek szószólója. Sokat tesz a közoktatás korszerűsítéséért, az erdélyi iskolaügy előmozdításáért. Bőkezű támogatója a kollégiumoknak. Iskolákat, tanárokat segítő alapítványokat hoz létre. Külföldön tanuló ifjak, írók, tudósok mecénása.

Külföldi tanulmányai idején alakul ki klasszika-filológiai érdeklődése. Petrus Wesseling holland filológus hívja fel figyelmét az addigi →Janus Pannonius-kiadványok hibáira. Az ő tanácsára kezdi el tanulmányozni a nagy humanista költő hagyatékát. Összegyűjti az addig megjelent kiadásokat, külföldi gyűjteményekben őrzött Janus-írásokat másoltat, összeveti ezeket a megjelent szövegekkel. A mintegy húsz évig tartó munkába →Kovásznai Tóth Sándor marosvásárhelyi professzort is bevonja. 1784-ben lát napvilágot az addig megjelent legteljesebb kritikai kiadásnak tartott kétkötetes Janus-életmű.

~ legnagyobb érdeme az élete folyamán nagy rendszerességgel gyűjtött 40 000 kötetes enciklopédikus könyvtár létrehozása, amelyet a kezdetektől nyilvános könyvtárnak szánt (→Teleki-könyvtárak). A könyvgyűjtést peregrinálása idején kezdi, mintegy kétezer kötettel tér haza tanulmányútjáról. Élete végéig gyarapítja könyvtárát, melyet végül Marosvásárhelyen az 1799–1802 között megépített könyvtárépületben helyez el. 1802 őszén nyitja meg kapuit a Teleki Téka, de a gyűjteményt az alapító már jóval korábban az olvasók rendelkezésére bocsátotta. Könyvtárosai segítségét igénybe véve, maga állítja össze a könyvtár négykötetes katalógusát, amely 1796–1819 között Bécsben lát napvilágot. Az 1819-től haláláig gyűjtött könyveket egy utólag megjelent ötödik kötet tartalmazza. Az első kötet latin nyelvű bevezetőjében a könyvtáralapító egy egyetemes művelődéstörténeti és hazai könyvtártörténeti visszapillantás mellett szól a Téka-alapítás eszméjének megszületéséről is. A második kötet tartalmazza a könyvek használatát, őrzését rendszabályozó intézkedéseit (Tabula legum bibliothecariarum). A harmadik kötetben teszi közzé felesége, iktári Bethlen Zsuzsanna 1200 kötetes magyar könyvtárának jegyzékét. E gyűjtemény jelentőségét az adja, hogy ez a legnagyobb, a maga teljességében fennmaradt 18. sz.-i erdélyi asszonykönyvtár. A Téka teremkönyvtárában helyezteti el Domokos fiának ásványgyűjteményét is, amelynek gyarapításával fia 1798-ban bekövetkezett halála után maga foglalkozik. A köznek szánt könyvtára sorsáról 1800 októberében kelt végrendeletében gondoskodik.

Tudományos tevékenységének elismeréseként több külföldi akadémia, tudós társaság választja tagjai sorába. A hivatalát becsülettel ellátó főtisztviselő 1808-ban megkapja a Szent István-rend nagyobbik keresztjét.

Sokirányú érdeklődésének, szüntelen munkálkodásának vetülete fennmaradt kéziratos hagyatéka és levelezése (tudóslevelek, politikai és családi levelek), amelyet a marosvásárhelyi Teleki Téka, a MOL és a Kolozsvári Állami Levéltár őriz.