A ~ szerint a magyar →Szent Koronától kapja hatalmát mind az uralkodó, mind a koronázók; a korona tagjai, misztikus testének részei az ország bárói, nemesei, később szabad városai, a 19. sz. második felétől a nem nemes lakosok is. A Szt. Koronáé mint legfőbb – egyszerre világi és szakrális – hatalomé a közhatalom, a közvagyon, a törvényalkotási és törvénytételi jogkör, a Szt. Korona Mo. területének legfőbb birtokosa. A ~, mint többen vélik, egyfajta ősi, íratlan történelmi alkotmány.

Kétségtelen, hogy a Szt. Korona a magyar szuverenitás legfőbb jelképe, és kétségtelen, hogy Mo. történelme folyamán számos esetben töltött be szimbolikus funkciót (→szentkorona-eszme).

 A ~ azonban a fenti, rendszert alkotó jelleggel, „ősi alkotmány”-ként a középkorban és a kora újkorban nem létezett. Kialakulását a nemzeteszme és a történelmi koronaeszme között feltételezett kapcsolat kutatása ösztönözte, amely a 18. sz. végén kezdődött, és a 19. sz. utolsó éveiben érte el csúcspontját.

A ~ról Eckhart Ferenc (1931, 1941), majd Péter László (1966, 2003) és mások megállapították, hogy a millennium korához fűződő konstrukció visszavetítése az előző századokba. Ettől függetlenül vannak olyan történészek, akik a középkori vagy kora újkori forrásokban a Szt. Korona jelentését a ~nal magyarázzák. Ez az elképzelés a köztudatban is elterjedt, máig ható politikai következménnyel.

A 19. sz. tudósai és nagy gondolkodói a ~ról alkotott nézeteiket →Werbőczy István jogtudós törvénykönyvéből, az 1514-ben összeállított, 1517-ben kiadott →Tripartitumból merítették. Ebben Werbőczy egy olyan elméletet fejt ki a „magyar nemzet”-ről („natio Hungarica”), amelynek célja a köznemesség politikai törekvéseinek támogatása. Többször is utal a szent koronára („sacra corona”). E törvénykönyv mindössze három szóból álló rövid szövegrészlete – „membra sacrae coronae” – vezetett egy összetett, modern államelmélet megteremtéséhez.

Hajnik Imre (1840–1902), Concha Győző (1846–1933), Timon Ákos (1850– 1925), a ~ tulajdonképpeni megalkotói, Werbőczy könyvében egy magyar „nemesi demokrácia” elméletét látták. Úgy értelmezték Werbőczy művének idézett mondattöredékét, mint az organikus állameszme összegzését, vagyis hogy „a király, az egyház és a nemesség megosztotta egymás között a hatalmat a korona misztikus testében”. Ugyanez a passzus alkalmas volt arra is, hogy történelmileg igazolja a nemzeti önrendelkezéssel kapcsolatos elképzeléseiket. Elsőként Timon Ákos írta le a ~t úgy, mint Mo. alkotmányos történelmének központi doktrínáját.

Péter László ironikus szavaival: „Valóban tiszteletreméltó teljesítménye a 19. század tudományosságának, hogy Werbőczyre hivatkozva sikerült az ő egyetlenegyszer és egészen más összefüggésben használt metaforájából kifejleszteni annak bizonyságát, hogy létezett a közjog és a politikai hatalom egy egységes rendszerének fogalma.”

A 19. sz. második felétől a korona tudományos kutatásának célja a nemzeteszme politikai jelentőségének alátámasztása volt, a ~ ősiségének, egyedi karakterének és pogány gyökereinek hangsúlyozásával. A korona múltjának kutatását olyan korabeli aktuálpolitikai indítékok is ösztönözték, mint amilyen pl. a Habsburg uralkodó hatalmának legitimálása volt a millennium idején.

A ~ csak a Habsburg Monarchia felbomlása után vált állameszmévé, és az 1920-as években jutott meghatározó szerephez a magyar politikai és tudományos életben, nyilvánvalóan a trianoni békediktátum hatására. Magyarok millió szakadtak a trianoni határokon túlra, az ország elvesztette területe kétharmadát. Ebben a helyzetben az ősivé és szakrálissá avanzsált ~ olyan elméletet és ideológiát kínált, amely látványosan igazolta a területi követelések jogosságát.

Eckhart szerint Werbőczy sehol sem állítja, hogy az egész magyar nemesség a korona tagja lenne. A Tripartitumban leírt koronaeszmének semmi köze sincs a ~hoz. Törvénykönyvében Werbőczy, az említett szakaszt leszámítva, egyetlenegyszer sem használja az organikus metaforát. E szövegrészlet szerepe pedig csupán annyi, hogy alátámassza Werbőczy fő tézisét: a nemesség minden tagja egyenlő, és ugyanazokkal a szabadságjogokkal rendelkezik. Továbbá Werbőczy írásából egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a nemesség az organikus szemléletnek megfelelően osztozott a királlyal a végrehajtó hatalomban. Eckhartnak ezek a meglátásai szöges ellentétben álltak kora – az 1940-es évek – uralkodó ideológiájával.

Kétségtelen, hogy Werbőczy szerint a Magyar Királyság jogrendszerének alapja „a nemesség tagjainak törvény előtti egyenlősége”. Ez azonban sokkal inkább politikai program, mintsem aktuális jogi és politikai valóság, a cél nyilvánvalóan a főrendek hatalmának korlátozása és pozíciójának gyengítése. Werbőczy programjának elméleti vetülete a nemesség egyenlőségének doktrínájára épül, az „ugyanazon szabadság” („una eademque libertas”) fogalmára. Werbőczy keresett és talált egy olyan érvet, amely alátámasztja elméletét. Ez volt a koronáról mint szimbolikus tárgyról alkotott képzet. Véleménye szerint a királyi hatalom azon a jogi feltételezésen alapul, hogy az ország egész földterülete – amely a Szt. Korona tulajdona – az uralkodót illeti meg. Csak az lehet →nemes, aki a →királytól birtokadományban részesül, ennek köszönhetően élvez nemesi előjogokat, kiváltságokat és szabadságot. Tehát minden nemes egyenlő, hiszen jogaik azonos eredetűek. Minthogy a nemesség már az első magyar király megkoronázása előtti pogány időkben is létezett, a rendi nemzet intézményét a szerző ősibbnek tekinti, mint magát a királyságot.

Werbőczy csakúgy, mint →Kézai Simon, azt állítja: a nemes és a nem nemes közti különbség abból ered, hogy a nemesek ősei harcoltak a rendi nemzet érdekeiért, míg a nem nemesek ősei ezt nem tették. Werbőczy szerint a nemesség kizárólagos joga volt a király megválasztása. Ezzel nem a nemesség királlyal szembeni szuverenitását hangsúlyozza, hanem a nemesek sajátos politikai jogait – királyválasztás, törvényhozásban való részvétel – igyekszik igazolni. A törvényhozásba való beleszólás azonban korlátozott, lényegében véleményezési jog. Werbőczy tehát nem állítja, hogy a nemesség a korona révén osztozna a királlyal a hatalomban. Szerinte mind a király, mind a nemes a koronaeszme alapján részesül a hatalomban. Hatalmát a király beiktatásával (azáltal, hogy a nemesség megválasztja), a nemes birtokadomány révén (a királytól) kapja, lényegében mindkettő a koronától.

Amikor Werbőczy bemutatja, hogy milyen legitimáló szerepe volt a koronának a nemzet (natio) számára, a középkori Kézai elképzeléseit eleveníti fel. Werbőczy azzal, hogy a korona jelentését a natio elméletében feldolgozta, meg is változtatta a korona legitimáló szerepét. A Tripartitum 1517-es megjelenéséig a király hatalmát a koronahagyomány támasztotta alá. Ennek alapján a király kijelenthette, hogy a magyar nemességet I. István hozta létre, aki a koronán keresztül továbbadta legitim utódainak a nemesi rangra emelés hatalmát. Werbőczy cáfolta ezt, mert a natio-elmélet révén lényegében azt állította, hogy a magyar nemesség már a királyság létrejötte előtt bizonyos szabadságjogokkal rendelkező közösség volt. Véleménye szerint az első szent király hatalma pogány nemzet akaratából származott, mivel maga a rendi nemzet helyezte a Szt. Korona joghatósága alá az uralkodói hatalmat. Más szavakkal: Werbőczy elméletével legitimálja a nemesek általi királyválasztást, amit a korona is jelképez.

Látható: Werbőczynek kora politikai céljait szolgáló gondolatai alapvetően különböznek a ~t kidolgozó s a Werbőczy gondolataira mint eszmerendszerüket igazoló forrásra hivatkozó tudósok (a későbbiekben: politikusok) értelmezéseitől.