A karácsonyi idő második legjelesebb napja, a kereszténység egyik legrégibb ünnepe. Keletről származik: jan. 6-án, az óegyiptomi naptár téli évfordulóján eredetileg egy szekta ünnepelte Jézus megkeresztelkedését. ~ megünneplése az egész keresztény egyházban elterjedt. A keleti egyházban jelentősége vetekszik a →karácsonyéval.

Eredetileg Jézus megkeresztelkedésével együtt ünnepelték születését, s ez volt az évkezdet is. Jézus földi születésének ünnepe a 4. sz.-tól a karácsony lett, ~hez pedig a három bölcs (háromkirályok) imádása is társult, mely elsősorban Nyugaton kapott hangsúlyt. Mivel Jézus megkeresztelkedésekor kinyilvánult istensége, hozzákapcsolódott a kánai menyegzőre mint Jézus első csodájára, istenségének bizonyítékára való emlékezés is. Így lett az epifánia teológiai tartalma Jézus istenségének megnyilvánulása. E bonyolult s mégis egységes ünnep tartalmát fejezi ki a ~i himnusz. A keleti egyházban Jézus keresztségének ünneplése áll a középpontban. Ekkor tartják a nagy vízszentelést, melynek során a Jordánban való keresztelés emlékére folyóvizet szentelnek. →Hartvik győri püspök Agenda pontificalisa is említi a „görögök módja szerinti” vízszentelést, s talán bizánci hatásra vall az ünnep magyar elnevezése is. ~ vigíliájának a nyugati egyházban is része az ünnepélyes vízszentelés. A szenteltvíznek gyógyító és rontásűző erőt tulajdonítottak, amit a 15. sz. elejéről fennmaradt adat szerint az egyház is megerősített.

A ~i házszentelés szokása Mo.-on a 15. sz.-tól kezdve a legújabb korig adatolható. A 17–18. sz.-ban kat. vidékeken még országosan elterjedt szokás visszaszorulásában II. József tiltó rendelkezései játszottak jelentős szerepet. A ~i házszentelés ettől kezdve jobbára csak a →ferencesek működési körzeteiben, a peremterületeken (Dél-Alföld, Székelyföld) maradt fenn. A házszentelés leírásai a szigorúan vett, hivatalos egyházi szertartás és bizonyos profán, népi szokáselemek keveredését mutatják. A szokásnak a házak, istállók védelmére irányuló egyértelmű funkciója mellett egyházi irányítási szerepe is volt. A hívek sok helyen ekkor fizették ki az egyházi adót (pénz vagy terményjáradék formájában). A pap emellett mintegy családlátogatást is tartott, amely a beszélgetés mellett a családi élet és a gyermeknevelés évenkénti felügyeletére is alkalmat adott. A házakat megáldó papok vagy kísérőik liturgikus cselekedeteik (pl. imák, szentelt vízzel való meghintés) mellett alkalmazták a többféleképpen magyarázott, védelmi célzatú megjelölés (pl. 18 + C + M + B + 67) elhelyezését a házak ajtófélfáin, amelyhez külön erre a célra megáldott krétát használtak. A ~i kréta megáldására (benedictio cretae) Mo.-on a 18. sz.-tól rendelkezünk közvetlen adatokkal. Míg az áldás szövege a hivatalos esztergomi →rituáléban nem kapott helyet, a kalocsai szertartáskönyvben annak első megjelenése (1738) óta szerepelt.

A kora újkorban még biztosan szenteltek aranyat, tömjént és mirhát is ezen a napon. A „három értékes ajándék” megáldásának háromkirályok napi szertartása nálunk középkori előképek alapján a →Pázmány Péter által kiadott Rituale Strigoniensébe (1625) is bekerült, annak ellenére, hogy a mintaadó római szertartáskönyvben nem szerepelt e rítus.

~kor a Liber generationist Lukács evangélista szerint éneklik el ünnepélyesen. A háromkirályok imádását földolgozó →Tractus Stellae – ~i csillaghordozás – az egyik legrégibb liturgikus dráma. Mo.-on is ismert volt a középkor folyamán; tartalmazza a Hartvik-féle főpapi szertartáskönyv. A háromkirályjárás egyik formája volt a Heródes-játék, mely a középkori misztériumjátékok és a barokk iskoladrámák részeként egyaránt előfordult. A barokk kori szakrális reprezentáció – különösen városi környezetben, a szerzetesi iskolák révén – a ~i házszentelést is teátrális elemekkel gazdagította. A marosvásárhelyi jezsuita iskola diákjai a 18. sz. első felében a házáldást végző papot jelmezben kísérték el: hárman királynak öltöztek, és a zsidók újszülött királyának keresésére indultak, képét megtalálva térdre borultak és letették elébe ajándékaikat. Közben társaikkal együtt magyar nyelvű verseket szavaltak. A gyakran több napon keresztül házról házra járó menetet egy csillagot vivő fiatal vezette. Hasonló adatokkal rendelkezünk a 17–18. sz.-i sárospataki és kolozsvári jezsuita kollégium diákságával kapcsolatban is.