Mamul, rekord megtekintése [ ID: 4482 ]
 
Homoki Nagy Mária–Tompos Lilla
 
hozomány  
 
jegyruha; lat. allatura, res secum delatae, res secum allatae 
 

A →házasság alkalmával a → családjától (vagy bárki mástól) kapott ingóságok, amelyeket a férjhez menendő lány magával vitt. A ~t a férj kezelte, azt közösen használták, de a nő tulajdona maradt. A házasság megszűnésével – hacsak föl nem élték – visszajárt a nőnek vagy örököseinek. A ~t illetően a nőnek visszatartási, azaz törvényes zálogjoga volt férjének birtokain; minden hitelezőt megelőzve első helyen neki kellett kiadni a hagyatékból a ~t. A ~ra való igény a jobbágyoknál is fennállt. A ~ a magyar →szokásjogban lassan kifejlődő intézmény, a középkorban még a neve sem állapodott meg.

A ~ – anyagi helyzettől függően – →ékszerekből, ötvösművekből, díszöltözékekből, mindennapra szánt ún. viselő öltözetekből, →fehérruhákból, a háztartásban szükséges →asztali ruhákból és →ágyi ruhákból állt. Gyakran kapott az asszony bútorokat, sőt főúri körökben hintót (lovakkal együtt). E vagyontárgyak elköltésük, ill. elhasználódásuk esetén pótolandók voltak, a másodszori házasságkötéskor a ~t újból vitte magával az asszony.

 
Kiadások
 

 
Irodalom
 

Radvánszky, I [1896], 21986; Homoki Nagy Mária, A magyar magánjog történetének vázlata 1848-ig, Szeged, 2001.

 
Besorolás
 
 
házasság
 
Ha személy:
Születési hely, idő
Halálozási hely, idő
Enciklopédikus besorolás
Szokás
Kor, időkör
MaMűL
4. kötet
oldal
Dátum
2014-03-29 00:00:00
Jóváhagy
Lektor
 
Vissza a listához Hozzászólás a szócikkhez

© MTA BTK, 2014