1460-ban leltárt készítettek a →bártfai Szent Egyed-plébániatemplom
kincseiről abból az alkalomból, hogy Christian Salter átvette elődjétől a
sekrestyési hivatalt. A leltár egy 30 →kódexet felsoroló könyvjegyzéket is
tartalmaz. A kódexek két kánonjogi kötetet kivéve liturgikus könyvek. A templom
kegyura Bártfa városa volt, ezért a →város gondoskodott a kódexek
másoltatásáról, köttetéséről, amellyel két esetben is világi scriptort bízott
meg. A könyvtár 1509-ben Georgius Petri, 1516-ban pedig Balthasar Blutfogel
bártfai papok hagyatékával gyarapodott. Georgius Petri végrendeletében 56
nyomtatott kötetet sorolt fel, melyek 90 művet tartalmaztak, egyházatyák és
skolasztikus szerzők mellett ókori történetírókat és filozófusokat s néhány
humanistát. Feltehetően az ő könyvei számára készült a templom egyedülálló
könyvszekrénye (→gótikus bútorművesség), melyet az MNM őriz 9 máig fennmaradt
kötetével együtt. Blutfogel a javarészt tanulmányai alatt Krakkóban beszerzett
könyveit maga rubrikálta és illuminálta, ma 18 egykori kötete ismert. A ~ a
reformáció idején városi könyvtárként működött.
Kiadások
Irodalom
Ábel Jenő, A bártfai Sz. Egyed temploma könyvtárának
története, Bp., 1885; Bibliotheca Hungarica, kiad. Csapodi Csaba,
Csapodiné Gárdonyi Klára, I–III, Bp., 1988–94; Hoffmann Edith, Régi magyar
bibliofilek [1929], kiad. Wehli Tünde, Bp., 1992, 272–276.