Az 1540-es évek közepén alapított kollégium (→iskolahálózat 2.a) könyvtára már a kezdetektől magánadományokban (Johann Cellarius, Petrus Haller) részesült. 1598-ban Albert Huet királybíró kibővíttette az iskolát, így a könyvtár is új helyre, a kápolnába került – ekkortól hívták „Kapellenbibliothek”-nek. Az 1598-ból ránk maradt →iskolatörvények már a könyvtáros feladatairól is rendelkeztek. Ezeket pontosította, bővítette ki Andreas Deidrich rektor az 1610-es években. A 17. sz. folyamán a bibliotéka ajándékok és hagyatékok (Johann Bayer, Lucas Unglerus, →Andreas Oltard, Martin és Albert Huet, Simon Richelius) révén tovább gyarapodott, és ennek köszönhetően hamar jelentős gyűjteményként tartották számon. Az adományozók személyes érdeklődése nyomot hagyott az egyesített könyvanyagon is: nagymértékben képviseltette magát az ev. teológia és a szászokra vonatkozó irodalom. 1702-ben könyvtárrendezésre került sor, majd 1704-ben elkészült a katalógus is, amelyet 1742-ben újabb összeírás követett. A 18. sz. közepére, második felére az állomány összetétele megváltozott: megszaporodott a Halléban kiadott könyvek száma, a gyűjtemény pietista arculatúvá vált. 1872-ben a nagyszebeni ev. egyházra szállt a szászok történetére vonatkozó értékes, közel 13 000 kötetes Brukenthal-könyvtár (→Brukenthal Gyűjtemény). Ezt 1879-ben egyesítették a gimnázium kápolnakönyvtárával, majd 1889-ben a feloszlatott jogakadémia könyvanyagával. Az állomány az I. világháború előtt mintegy 120 000 kötetből állt: több száz →ősnyomtatvánnyal, sok unikummal, régi magyar könyvvel, metszettel és kézirattal.