A selmecbányai bányászati főtanintézet (1735), majd →selmecbányai bányászati-kohászati akadémia (1762) könyvtára. Alapját Johann Thaddeus →Anton Peithner 1392 kötetből álló gyűjteménye képezte, amelyet 1774-ben vásárolt meg a kincstár az akadémia részére, de már az 1735-ös Instrukció megjelölte a legfontosabbnak tartott szakkönyveket, amelyeket be kell szerezni s a hallgatók rendelkezésére kell bocsátani. 1771-től a könyvtár vezetését professzori rangú szakemberekre bízták, közülük az első Carl Tierenberger volt. A 18. sz. végéig további 900 művet sikerült beszerezni mintegy 1800 példányban. A könyvtár gyűjtőköre a bányászaton és a kohászaton kívül kiterjedt a kapcsolódó természettudományokra és szakterületekre (földtan, ásványtan, kémia, fizika, mechanika, építészet, erdészet, gazdaságtan, gépgyártás stb.) is. Az állományban a 16–18. sz.-ban az egész világon megjelent szakirodalom mintegy 70-80%-a megtalálható. Minden számottevő 18. sz.-i periodikus kiadvány (összesen 50-féle) is megvan első évfolyamától (Magazin der Bergbaukunde, Freiberg, 1785; Annales de Chimie, Paris, 1789; Journal der Physik, Berlin, 1790; Journal des Mines, Paris, 1793 stb.). A ~ néven világhírűvé vált, 1918-ig 40 ezer kötetre duzzadt műszaki és természettudományos könyvtár állományának négyötöde ma a Miskolci Egyetem, egyötöde pedig a Soproni Egyetem könyvtárában található.

Lásd még: →egyetemi könyvtárak.