A selmecbányai bányászati főtanintézet (1735), majd →selmecbányai
bányászati-kohászati akadémia (1762) könyvtára. Alapját Johann Thaddeus →Anton Peithner
1392 kötetből álló gyűjteménye képezte, amelyet 1774-ben vásárolt meg a
kincstár az akadémia részére, de már az 1735-ös Instrukció megjelölte a
legfontosabbnak tartott szakkönyveket, amelyeket be kell szerezni s a hallgatók
rendelkezésére kell bocsátani. 1771-től a könyvtár vezetését professzori rangú
szakemberekre bízták, közülük az első Carl Tierenberger volt. A 18. sz. végéig
további 900 művet sikerült beszerezni mintegy 1800 példányban. A könyvtár gyűjtőköre
a bányászaton és a kohászaton kívül kiterjedt a kapcsolódó
természettudományokra és szakterületekre (földtan, ásványtan, kémia, fizika,
mechanika, építészet, erdészet, gazdaságtan, gépgyártás stb.) is. Az
állományban a 16–18. sz.-ban az egész világon megjelent szakirodalom mintegy
70-80%-a megtalálható. Minden számottevő 18. sz.-i periodikus kiadvány
(összesen 50-féle) is megvan első évfolyamától (Magazin der Bergbaukunde,
Freiberg, 1785; Annales de Chimie, Paris, 1789; Journal der Physik,
Berlin, 1790; Journal des Mines, Paris, 1793 stb.). A ~ néven világhírűvé
vált, 1918-ig 40 ezer kötetre duzzadt műszaki és természettudományos könyvtár
állományának négyötöde ma a Miskolci Egyetem, egyötöde pedig a Soproni Egyetem
könyvtárában található.
László Zsámboki, Die
Schemnitzer Gedenkbibliothek von Miskolc in Ungarn, Miskolc, 1978
(Publikationen der Zentralbibliothek der Technischen Universität für
Schwerindustrie, 18); Uő, A könyvtár Selmecbányán 1735–1918, in A műszaki
felsőoktatás első könyvtára Magyarországon 1735–1985. Selmecbánya–Sopron–Miskolc,
szerk. Zsidai József, Miskolc, 1989; Uő, Zentralbibliothek der Universität
Miskolc. Die Schemnitzer Gedenkbibliothek, in Handbuch deutscher
historischer Buchbestände in Europa, V, Ungarn, Hildesheim–Zürich–New
York, 1998.