A →húsvét előtti 40 napos →böjt szokása a 3. sz.-ban kezdődött Egyiptomban és Szíriában, a 4. sz.-ra pedig általánossá vált az egész egyházban. Nyugaton II. Orbán pápa tette egységesen kötelezővé 1091-ben. A ~ célja a húsvét megünneplésének előkészítése. A nyugati egyházban hamvazószerdától →nagycsütörtök estig, a szentmise megkezdéséig tart; a keleti egyházban egy héttel korábban kezdődik. Hamvazószerda szigorú böjti nap. Ekkor az egyház az előző év →virágvasárnapi barkájának hamuját mint a bűnbánat és a mulandóság szimbólumát és az örök életre figyelmeztető jelet megáldja, s keresztet rajzol vele a hívek homlokára. A hamvazószerda előtti három vasárnap (hetvened-, hatvanad-, ötvenedvasárnap) félböjt jellegű.

A 40 napos böjt →Jézus Krisztus példájának utánzásán alapul, aki keresztsége után, mielőtt tanítani kezdett, 40 napig böjtölt a pusztában. Az egyház üldöztetése idején a hívők vezeklésüket formailag is az isteni misztériumokhoz akarták csatolni. Az Ószövetségben a 40 szent szám. Mózes a törvény kihirdetése előtt 40 napig böjtölt a Hóreb hegyén. A zsidó nép 40 évig vándorolt a pusztában, s közben Isten mannával táplálta. Illés 40 napig tartó út után jutott el Hóreb hegyére, hogy ott az Úrral találkozzék. A babiloni fogságban Ezekiel 40 napos mozdulatlanságával szimbolizálta a fogságot. Jónás 40 napos böjtöt hirdetett Ninivének.

A húsvét vigíliája a keresztség ünnepe volt. A keresztségre való tkp.-i előkészület az utolsó három hét alatt történt. A 4. vasárnap utáni szerdán volt a a hitvallás átadása (traditio symboli), →nagyszombat reggelén a hitvallás visszakérdezése (redditio symboli). A ~ célja tehát egyfelől a katekumenek felkészítése a keresztségre, másfelől az általános bűnbánat. A középkorban és a kora újkorban a bűnbánati fegyelem igen szigorú volt. A bűnbánattal összekapcsolódott az imádság, a böjt és az alamizsnálkodás, vagyis a felebaráti szeretet testi jó cselekedetének gyakorlása, az őskeresztények ugyanis a szegényeknek adták, amit maguktól böjtben elvontak. A középkorban az Úr szenvedésére való emlékezés került előtérbe.

A ~ →liturgikus színe a 14. sz.-tól a viola, kivéve a negyedik (Laetare) vasárnapot, amikor a rózsaszín. ~ kezdetétől a húsvéti virrasztásig a →misében nincs Alleluja és Gloria, a →zsolozsmában Te Deum. Az →oltárokat nem díszítik, és nem szól az orgona. ~ ötödik vasárnapján a feszületeket és szobrokat lila vagy fekete lepellel takarták le (a népi kalendáriumban: feketevasárnap), s így hagyták a →nagypénteki keresztleleplezésig.

A keleti egyházban ~ben csak szombaton és vasárnap végzik a →szent liturgiát. Szerdán és pénteken, valamint a →nagyhét első három napján az előszenteltek liturgiáján áldozhatnak a hívek. A vasárnapokon Nagy Szt. Vazul liturgiáját végzik. A ~ ötödik szombatján az akathisztosz himnuszt éneklik.