Az égbolt, a természet változásainak megfigyelése már igen korán arra ösztönözte az embereket, hogy olyan eszközöket keressenek, amelyekkel mérni tudják a múló időt. A mindennapi tapasztalat azt mutatta, hogy minden szabályos időközökben ismétlődő természeti jelenség az égitestek mozgásától függ, s e mozgások időtartama egymáshoz viszonyítva is kiszámítható. Három ilyen mozgást lehetett egymáshoz viszonyítani:

1. a Föld tengelyforgását, azaz a Nap mindennapos pályáját az égbolton – ennek időtartama egy nap;

2. a Hold keringését a Föld körül – ez a hónap;

3. a Föld keringését a Nap körül – ez az év.

Ezek az időegységek az elsődleges alapegységei minden időszámításnak. Minden más egység mesterséges, emberi találmány. A legkönnyebben mérhető természetes időegység a nap. Az összes többi időegységet ennek részeként vagy többszöröseként fejezzük ki. A napot önkényesen osztottuk fel részekre: órákra, percekre és másodpercekre. A ma is használt rendszer a sumerokig nyúlik vissza, akik a tízes és a hatvanas számrendszert kombinálták. Az órákat a rendelkezésre álló eszközzel, a →napórával lehetett mérni, de a percek és a másodpercek csak filozófiai fogalmat takartak abban az időben.

Az →időszemléletben bekövetkezett változás a középkor egyik legjelentősebb mentalitásbeli változása volt, amely társadalom- és gazdaságtörténeti változásokat is maga után vont. A változás egy technikai újdonságon, a kerekes →óra egyenletes járását biztosító gátszerkezet feltalálásán alapult. Ez a szerkezeti elem fékezte az órát hajtó erőt, ily módon szabályozva az óra járását. Általa a 13. sz.-tól kezdve lehetővé vált a pontos ~. A gépóra elterjedése előtt – antik időbeosztás szerint – a nappalt és az éjszakát egyformán 12-12 órára osztották, ily módon a télen és a nyáron „mért” óra hossza akár 40 perccel is eltérhetett egymástól. Az új találmány alkalmazásának köszönhetően a napot 24 azonos hosszúságú órára oszthatták, ezzel megszűnt a különbség a nappali és az éjszakai, a téli és a nyári órák időtartama között. Nyugat-Európában az 1270–80-as években készítették az első gépórákat, mo.-i szerkezetről pedig a 14. sz. végéről van adatunk.

A mechanikus órák megjelenésével a napi idő mérésében is jelentős változás következett be. Mo.-on az okleveles források tanúbizonysága szerint a 15. sz. második felétől kezdve a napi időt egyre gyakrabban már nem a 12 órás ~ szerint, ún. kánoni órákban adták meg, hanem az új, a 24 órás ~t alkalmazták, a kétféle ~ azonban évtizedeken keresztül létezett egymás mellett, mígnem az újnak sikerült egyeduralkodóvá válnia.