Tanár,
ref. egyházi író. Rimaszombatban tanult, majd 1681-től tanított. 1683-ban és
1686-ban az utrechti, 1685-ben a leideni egyetem hallgatója. Utrechti diák
korában id. →Csécsi Jánossal együtt →Tótfalusi Kis Miklós magyar bibliájának
egyik korrektora. Megfordult Angliában és Németo.-ban is. 1688-ban disputáció
nélkül avatták a teológia doktorává. 1689-től a Gyulafehérvárra menekült
sárospataki ref. iskolában filozófiát, földrajzot és nyelveket (többek közt
angolt) tanított. Számos természettudományi, csillagászati, nyelvészeti és
teológiai művet írt, de közülük csak négy jelent meg nyomtatásban. Kéziratai a
marosvásárhelyi Teleki Tékában, útinaplója (Itinerarium, 1685–86?) a
Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, Chatechizmusának három másolata pedig
az OSZK-ban található. Ominariumában (1695, Teleki Téka) az axiómák és
hasznos tudnivalók mellett számos pletykát lejegyzett a korabeli Angliából.
Ebben maradt fenn könyveinek jegyzéke is. Könyvtárának egy része a
székelyudvarhelyi kollégium, valamint az erdélyi román nyelvész, Timotei
Cipariu (1805–1887) birtokába került.
Kiadások
Dissertatio de desertione
spirituali, Utrecht, 1683; Memoriale
hebraicum, Kolozsvár, 1698 (az első héber betűs magyarországi nyomtatvány);
Breviarium biblicum, Kolozsvár, 1699; Gamelion Melographicum, Kolozsvár,
1702.
Irodalom
Herepei János, További
bizonyíték a „Tótfalusi Kis Miklós temetése” című cikkhez, MKsz, 1968; Jakó
Zsigmond, Írás, könyv, értelmiség, Bukarest, 1974; Gömöri György, Erdélyi
merítések, Kolozsvár, 2004.