Christian August von Sachsen-Zeitz; 1666. okt. 19.–Regensburg, 1725. aug. 23.
Prímás,
esztergomi érsek. Az ev. Sachsen-Zeitz szász választófejedelmi család
gyermekeként született. 1689-ben áttért a kat. hitre, 1691-ben pedig belépett a
kölni szemináriumba. 1696-tól győri püspök. Egyházmegyéje kormányzásában a
tridenti zsinat előírásait tartotta szem előtt. Plébánosait rendszeres
katekézis tartására szólította fel, melynek elmulasztása esetén a plébániai
javak elvételét helyezte kilátásba. Nagy szerepet tulajdonított a →papnevelésnek,
a tehetségesebb papnövendékeket Bécsbe és Rómába küldte tanulni. Főpapi
hivatala mellett fontos diplomáciai megbízatásokat is teljesített. 1700-ban I.
Lipót kívánságára a pápa utódlási joggal →Kollonich Lipót esztergomi érsek
koadjutorává nevezte ki. 1707-ben foglalta el a prímási széket. Nehéz időszakban,
a Rákóczi-szabadságharc idején került a magyar egyház élére. Vezetésével a főpapok,
Telekessy István egri püspök kivételével, I. József császár oldalára álltak. A
szabadságharcot követően részt vett az 1712–15 között ülésező pozsonyi országgyűlés
munkájában, mely eredménytelen kísérletet tett a vallási béke megteremtésére.
Az uralkodó 1714-ben ~ot és esztergomi érsek utódait a német-római birodalmi
hercegi rangra emelte. ~ 1712-ben a tridenti zsinat szellemében szabályozta a
magyar papság ruhaviseletét, részletesen előírva az egyházi hierarchia minden
foka számára az egyes alkalmakkor megengedett öltözéket. 1721-ben III. Károly ~
javaslata alapján újraszabályozta a →cenzúra kérdését, eszerint a cenzori
jogokat ismét a →nagyszombati jezsuita egyetem kancellárja kapta meg. ~ sokat
áldozott a rossz állapotban lévő egyházi épületek, templomok felújítására.
Renováltatta a nagyszombati Szt. Miklós- és a pozsonyi Szt. Márton-templomot.
Foglalkozott a nagyszombati és pozsonyi érseki rezidencia korszerűsítési
terveivel is. Bár az épületek átépítésére végül nem volt lehetősége, kertjeiket
sikerült újjávarázsolni. Pozsonyban késő reneszánsz virágoskertet telepített,
majd később franciakertet honosított meg. Anyagi támogatásával kerülhetett sor
a Pozsony közelében fekvő máriavölgyi pálos templom restaurálására, a kolostor
bővítésére, kertjének parkosítására. Gyakran kereste fel a pálosok itteni
házát, ugyanis 1711-től ellátta a rend protektori tisztét. 1725-ben a
regensburgi birodalmi gyűlésre utazott, ott érte a halál.
Kiadások
Irodalom
Kelemen Atanáz,
Keresztély Ágostherceg katolikus restaurációs tevékenysége a győri
egyházmegyében, Pannonhalma, 1931; Meszlényi Antal, A magyar
hercegprímások arcképsorozata (1707–1945), Bp., 1970; Joachim Bahlcke, Aristokraten
aus dem Reich auf ungarischen Bischofstühlen, Ungarn-Jahrbuch. Zeitschrift
für die Kunde Ungarns und verwandte Gebiete (München), 23(1997), 89; Kosáry, 1980, 31996.