Ev. lelkész, író, versszerző. Trencsénben, Lőcsén,
Besztercebányán, Korponán, Kassán és Eperjesen, majd 1708-tól Németo.-ban
tanult. 1712-ben Kassán lelkész. Latin–magyar verses közmondásgyűjteménye (Selectiora
adagia […] in […] usum scholasticae juventutis…, Bártfa, 1713) tette
ismertté nevét. Nagymértékben támaszkodott →Beniczky PéterMagyar rythmusaira
és még nagyobb mértékben →Baranyai Decsi JánosAdagiumára, de
forrásaként csak az előbbit említi. 1366 verses adagiumot – köztük számos
Beniczky-átiratot – közöl. Szentenciaköltészete a korábbi metrumhagyományba
illeszkedik, jellemző rá a Balassi-sor túlsúlya. Vers és próza elkülönítetlenül
folyik össze művében, a vers vers voltát semmilyen formai jeggyel nem jelzi. A
folyamatos szövegolvasás során az olvasó dönt arról, hogy mit minősít versnek,
mit prózának. Idézési (dekonstrukciós, dekompozíciós, transzformációs)
eljárásai verstörténeti szempontból sem érdektelenek, kliségyártó vonzalma korjelenségként is figyelemreméltó.
Kiadások
Irodalom
Ballagi Mór, Baranyai
Decsi János és közmondásai, 1882; Szigeti Csaba, Magyar versszak,
Bp., 2005.