A 19. sz. Hunyadi-kultusza óta a magyar nemzeti művészettörténet-írásban is az egyik fénykor a Mátyás-kor: 1457–90. Hunyadi Mátyásnak mint mecénásnak (→műpártolás) személyiségképe, megbízásainak, könyvtárának, gyűjteményeinek korpusza, ábrázolásainak ikonográfiája a magyar művészettörténet-írásnak több mint évszázados munkája nyomán, mindenekelőtt Balogh Jolán műveiben hozzáférhető. E munkákból elsősorban a reneszánsz uralkodónak mint „nagyszerű” és „győzedelmes” személyiségnek a reprezentációja bontakozik ki, tehát a hangsúly uralkodásának második felére, a budai →királyi palota reneszánsz építkezéseinek, a →Corvina könyvtár kiépítésének és az all’antica ízlést hirdető neoplatonista humanista udvari kör befolyásának időszakára esik. Újabb kutatások (Ritoókné Szalay Ágnes, Mikó Árpád) bizonyították be a gyűjtő és mecénás tevékenységét meghatározó, legitimitását az ókori örökségre visszavezető történeti fikciók ideológiai jelentőségét. Sokkal kevésbé ismert s csak nyomokból rekonstruálható az udvar 1470 e.-i művészeti tevékenysége s általában a késő gótikus művészet szerepe: ennek egyik oka, hogy a humanista méltatásokban a maradványaikból késő gótikus stílusúként megismerhető építkezéseket is gyakran klasszikus jellegűnek írják le. Más a ~ udvari művészetének – Itáliától eltérően erősen a →késő gótika és a →reneszánsz stílus szinkretisztikus egymásmellettiségétől meghatározott – reális képe, és más a vetülete a történetírásban. Képét az utókor számára mindenekelőtt a →történetírás hagyományozta, így Mátyás nosztalgikus színezettel idealizált történeti képét a mecénás követendő példájának ábrázolása is kiegészítette.

A Mátyás-kor a mo.-i késő gótika művészettörténetében sem egységes korszak: a késői Zsigmond-kor, ill. a tkp.-i késő gótika szakasza közötti periódushatár országosan 1470 táján húzódik. Míg a korábbi korszakban túlnyomó az ausztriai-bécsi orientáció, a későbbiben a sziléziai-lausitzi eredetű építészeti stílus, az oltárművészet nürnbergi, bajor és sváb stíluskapcsolatai is orientációváltást jeleznek (→szárnyasoltár). Az 1470 u.-i fellendülés, amelynek következtében a 15. sz. végi és 1500 k.-i késő gótika uralkodik az ország középkori művészeti hagyatékában, megfelel a Mátyás-korban megvalósult nyugalom, rendezett állapotok és viszonylagos gazdasági biztonság képének.