A Jagelló-kor a mo.-i művészettörténet dinasztikus periodizációjának (hasonló jelentőséggel még Lengyel- és Cseho. történetében bíró) korszakfogalma, II. Ulászló és II. Lajos királyok uralkodását jelzi: 1490–1526. Mindmáig a mo.-i művészettörténet egyik fehér foltja; megismerését részben az „idegennek” és gyengének ítélt uralkodók iránti ellenszenv, részben a Mátyás-kor jelentőségének hangsúlyozása, ill. a vele szemben már a korszak köznemesi politikusai által is hangoztatott nosztalgikus történetszemlélet hátráltatja.

Jelentős részben régészeti-műemlékvédelmi kutatások eredményei alapján megdőltnek tekinthető az a leegyszerűsítő történeti ítélet, amely szerint a Jagelló-kor udvari művészetében megszakad a Mátyás-kor reneszánsz művészeti hagyománya, s folytatása az arisztokrácia reprezentációja és a köznemesség, valamint a városok közvetítésével épül bele a nemzeti művészet hagyományába. Egyrészt a budai, ill. a nyéki építkezéseken igazolhatóvá vált a Mátyás-kori vállalkozások folytatása II. Ulászló alatt, ill. (vlsz. Benedikt Ried közvetítésével) Buda és Prága kölcsönhatása is; másrészt stilárisan és a nyersanyaggal (vörös márvány, budai márga) is igazolható az országos központok kőfaragóműhelyeinek nagy produktivitása és távolsági hatása (síremlékszobrászat, építészeti tagozatok; →kőfaragás). A könyvfestészet és az udvar környezetében működő illuminátorok által festett →címeres levelek hasonlóképpen igazolják a Mátyás-kori könyvfestészeti stílus folytatását is. Ugyanakkor nagy a jelentőségük az újabb stílusjelenségeknek, modern művészeti kapcsolatoknak az esztergomi Bakócz-kápolnán (→Esztergom 3.) kívül a →pesti belvárosi plébániatemplom szentélyének berendezési tárgyain, →Szatmári György pécsi püspök megbízásain, a →gyulafehérvári Lázói-kápolnán. Fontos a regionális központok, műhelyek kialakulása.

A Jagelló-kor udvari művészetében, így II. Ulászló és II. Lajos reprezentációjában (portrék, votivképek, díszfegyverzet) nagy szerepet kapnak az Ausztriához, Dél-Németo.-hoz fűződő kapcsolatok, a Sodalitas Danubiana humanista körének, majd Rotterdami Erasmus híveinek befolyása révén is a dunai iskola és a német reneszánsz hatása. Ezek a kapcsolatok országszerte, régiónként eltérő színezettel és más-más forrásból merítve jelentkeznek. Bizonyára nagy szerepet játszottak abban, hogy a késő gótikus oltárművészet (→szárnyasoltár) és építészeti ornamentika a 16. sz. második évtizedében több központban is felvette repertoárjába a reneszánsz formákat (Lőcse, Sáros m., Szászsebes stb.). Pozsonyban és környékén (Pozsonyszentgyörgy) nyilvánvaló az ausztriai reneszánsz jelenléte; a bányavárosok környezetében (Besztercebánya) a dunai iskola építészeti (A. Pilgram) stílusa mellett hasonló festészeti kapcsolatok uralkodnak (Besztercebánya, Borbála-oltár), ugyanakkor a Felső-Rajna-vidékig nyúló kapcsolatok is megjelennek (→M. S. mester, Selmecbánya). Az augsburgi Fugger-kápolna körének hatását nyitrai relieftöredékek igazolják. A Felvidék északkeleti részén Krakkó (Veit Stoss köre: a lőcsei Pál mester) látszik meghatározó mintaképnek.